Pete László Miklós versei

Atlantiszban, nagyon régen

Atlantiszban, nagyon régen,

Másik Hold úszott az égen.

 

Más folyók, másféle hegyek,

Más Föld volt, és más tengerek…

 

Más tél volt,

Másféle tavasz;

Csak az ember volt ugyanaz.

 

Atlantiszban, nagyon régen,

Viskó állt a faluvégen…

 

Profanizált gólyatávlat

Nem ismert morális gátat.

 

Telt a propaganda-bendő;

Dogmákba fúlt a jövendő.

 

Csillag se maradt az égen..

Atlantiszban,

Nagyon régen…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!