Pete László Miklós versei

Álmodozó, vak szerencse

Álmodozó, vak szerencse;

Toronyóra,

Vagy tál lencse…

 

A szerencse üres csónak,

Nem létezik – csak utólag.

 

Árnyékokba kapaszkodnak

Azok, akik benne bíznak.

 

Álmodozó, vak szerencse;

Predesztinált sors-kelengye.

 

Az árral sodródó ember

Azt reméli, majd a tenger

 

Gyengéden gondjába veszi,

S álomföldön partra teszi.

 

Jövőt a Múlt fel ne keltse…

Álmodozó vak szerencse…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!