Pete László Miklós versei

Ősz lépett Nyarunk nyomába, Nehezül az Idő lába.   Nyár-emlékek fényesednek; Szimbólumok pityeregnek.   Vén  jelképeit porolja Az Elmúlás fikciója.   Ősz lépett Nyarunk nyomába; Profán érzés száll magába.   Nap süvegel Távlat úrnak; Templomtornyok ködbe szúrnak.   Elmúlt a Nyár, a Lét éke; Megöregedett a Béke.   Ősz lépett Nyarunk nyomába; Az Öröklét újra… Tovább »

Életfolyam csónakosa Nem lép ki a partra soha.   Ott se, ahol nehéz korok Időzuhataga forog,   Ahol a Teremtő Erő Újjászületve jön elő.   Hallgatagon evez tova Életfolyam csónakosa.... Tovább »

Néhai Karok és Rendek Éltek egészen más rendet…   Ólomsúlyú idők jártak, Bátrabbak voltak a bátrak.   A pártok meg lobbik helyett Volt valódi képviselet.   Néhai Karok és Rendek Nem hiába üléseztek.   Bécsi télben, Oszmán nyárban, Csonka, pusztuló országban   Csökevényes államiság… Tán rajtuk múlt a Magyarság…   Néhai Karok és Rendek A… Tovább »

Írói favágómunka; Nem süt siker a hasunkra.   Sokan akarnak akárhol Barackot az almafáról.   Talán varázslónak hisznek; Mi se drága a kibicnek.   Disznóvá válik a hurka; Írói favágómunka.... Tovább »

Isten áll a csendes Őszben, Fonnyadó lombok alatt, Folyton változik a gonosz, A Jó állandó marad.   Felleges történelmeket Ide-oda fúj a szél, Perc-életű tévedésről Már a régmúlt sem beszél.   Parvenü mű-isteneket Múló anyag eltemet, Talány sűrű felhőzete Hallgat az Idő felett.   Isten áll a csendes Őszben –  Egyre szürkébb lesz az Ég;… Tovább »

Atlantiszban, nagyon régen, Másik Hold úszott az égen.   Más folyók, másféle hegyek, Más Föld volt, és más tengerek…   Más tél volt, Másféle tavasz; Csak az ember volt ugyanaz.   Atlantiszban, nagyon régen, Viskó állt a faluvégen…   Profanizált gólyatávlat Nem ismert morális gátat.   Telt a propaganda-bendő; Dogmákba fúlt a jövendő.   Csillag… Tovább »

Szeptemberi hajsza-napok Vad nyílzápora kavarog.   Híjával a gyöngéd módnak, Körülöttem becsapódnak.   Tért ölelő hajsza-menet; Kapkodom csak a fejemet.   Béke csücskén por kavarog; Szeptemberi hajsza-napok.... Tovább »

Hivatali agytekervény Sose lesz termő televény…   Harap korhadt szabály-rögöt, S kullog a valóság mögött.   Mindig csupán annyit késik, Míg a jelen múlttá érik.   Sose hajt ki a vetemény; Hivatali agytekervény…... Tovább »

Líra-folyam árterében Palotát épít a stréber.   Kánon-hatalmasságokat Magaspart-kastélysor fogad.   Globál pénz-infrastruktúra Szoktatta őket vályúra.   Líra-folyam árterében Sznobok élnek mű-kenyéren.   Gyorsan romló líra-jelmez Múló divatokat keltez.   Mocsári hivatal-hakni; Eldobható lírát kapni.   Líra-folyam árterében Virágzik a dölyfös szégyen.   Kinevezett tehetségek Nyája ügyvéd után béget.   Fogyatékos zseni-hadak Rozsdás szóval civakodnak…. Tovább »

Szeptemberi derült égbolt; Odaát van, ami rég volt.   Könnyed, halványszürke egek; Nem lesz mindenre felelet.   Dacosan zöld levéltömeg; Némák maradnak a kövek.   Szeptemberi derült égbolt; Most is ugyanaz köt és old.   Bármit állít a tudomány, A kezdet és a vég – talány.   Lét-masina vágyat szkennel; Minden összefügg – mindennel.  … Tovább »