A néhai Simon mester
Oly döntésre jutott egyszer,
Hogy sok magyar szót használva,
László királynak ajánlva
Alkotja meg híres művét:
A magyarok történetét.
A néhai Simon mester
Önmagáról írni restell.
Hogy ki volt Kézai Simon?
Ködbe veszett az összes nyom…
Tán Dunakeszin született,
Tán udvari pap lehetett…
A néhai Simon mester
Lúdtollával jövőt tesztel.
Mindent az ujjából szopott,
Vagy valami olyat tudott,
Ami mára elenyészett?
Mi volt, ami még elveszett?
A néhai Simon mester
Hosszú folyamatot kezd el…
Evilath-ot említette,
S nem a Bibliából vette,
Mert az ott nem található…
Blöff ez, vagy információ?
A néhai Simon mester
Történelmet átkeresztel
Egyetlen törzs alá fogad
Hunokat és magyarokat…
Ez nemzeti emlékezet,
Vagy csupán téves ékezet?
A néhai Simon mester
Filisztereket megviccel.
Szkeptikus történészeket
Ma is a guta kerülget
Hogyha Kézait olvassák,
Vagy valahogy magyarázzák…
A néhai Simon mester
Semmit senkitől se vett el.
Mondták, németektől lopta,
Innen-onnan ollózgatta,
Megcsócsálta, mint egy vércse…
Aztán kiderül, hogy mégse…
A néhai Simon mester
Szavait soha ne vesd el…
Egyre több jel mutat arra:
Nagyon komolyan gondolta,
Megírta, amit csak tudott,
És semmiben sem hazudott.
A néhai Simon mester,
Mint kíváncsi magyar ember
Garasát régen letette,
A divat nem érdekelte.
Tudta: se inkvizíció,
Se egyoldalú ráció
Múltunkat meg nem eheti,
Hogyha nem engedjük neki.
A toll mindig csodafegyver;
Jól tudta ezt Simon mester.
