Szent István néhai kardja…
Történetét köd takarja.
Hogy miként került Prágába,
Szent Vitus székesegyházba
Mára már senki sem tudja;
Hallgatag a Múltak kútja…
Szent István néhai kardja…
Némely tudós is vitatja,
Volt-e a király kezében?
Mikor készült?
Milyen régen?
Ki lehetett a mestere?
Harcolt-e valaki vele?
Szent István néhai kardja…
Egész kis mitológia
Fejlődött ki körülötte…
Hogy mikor, ki készítette…
Az egyik szaktudós zseni
A reneszánszba helyezi.
Szent István néhai kardja…
A szaktudóst nem zavarja,
Hogy az István-kard alakja
Nem illik a reneszánszba,
S a Szent Vitus leltárnoka
Sokkal korábban azt írta
Tintával a lajstromába:
“A magyar Szent István kardja.”
Szent István néhai kardja…
A Magyar Múlt egy darabja…
Múltunk számos mozaikja
Kerül ide, meg amoda,
Tele van velük a világ…
Más népek tagjai óvják,
Gyakran nagyobb tisztelettel,
Mint a legtöbb magyar ember…
Szent István néhai kardja…
A Kegyelet számon tartja…
Sohasem a tárgy a lényeg,
Hanem amit rejt: a Lélek,
Mely Múlton keresztül
Jövőt ad,
Jelennek feszül…
Szent István néhai kardja…
Lelkünk Lelkét élve tartja…
A Föld valamennyi népe
A teremtő Isten képe,
S a dicső Emberiséget
Együtt alkotják a népek.
Szent István néhai kardja…
Egy cseh székesegyház tartja,
Mint tárgy, ott gazdára akadt,
De mint Lélek – miénk marad.
Múltunk része,
Jövőnk partja –
Szent István néhai kardja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: