Múló Nyár poétikája
Sosem lesz vitrinbe zárva.
Csendes alkony,
Az óra jár…
Rájövünk, hogy múlik a Nyár…
Elégikus alkonyatok
Jelzik már a fordulatot.
Múló Nyár poétikája
A lelkét nyíltan kitárja.
A Nyár szép lassan tűnik el,
Nem akarjuk – de látni kell…
A Nap lassacskán kódorog,
Mint hosszú metrikus sorok.
Minden forró nap úgy köszön,
Hogy tán utána több nem jön.
Múló Nyár poétikája
Mégsem a gyász bokrétája.
Bárhogyan múlik a Nyarunk,
E percben még benne vagyunk.
Az idill, s a nosztalgia
Nem illenek egy sátorba…
Még halovány Nap is éget;
Múló Nyár?
Maga az Élet…
Érzéseink citerája;
Múló Nyár poétikája…
