Pete László Miklós versei

Atlantiszi ősi ködök

Atlantiszi ősi ködök;
Csupán a Hagyomány örök.

Ami bennünk sose vész el,
Az a Jövőbe vezérel.

Nem jön értünk, hogy segítsen,
Csak a bennünk élő Isten.

Atlantiszi ősi ködök;
Történelem-spirál pörög.

Mindig ugyanolyan érdek;
Ősi korok visszatérnek.

Előbb az istenkirályok,
Végül globál tőke-álmok…

Atlantiszi ősi ködök;
Isten belőlünk könyörög..

Ha az ember egyszer elvet
Mindenféle profitelvet,

Ha nem épít birodalmat,
Egyszer nyugodtabban alhat.

Atlantiszi ősi ködök;
Vézna Jövendő nyöszörög…

Nem a fosztogatás “rendje”,
Nem végső háború csendje,

Nem is papír-utópiák,
Mást áhítozik a világ…

Atlantiszi ősi ködök;
Mind visszahúz, ami zörög…

Személyes szabad akarat
Ad a kezünkbe kulcsokat,

Hogy a spirálból kilépjünk,
Hogy végre fejlődjünk…
Éljünk…

Atlantiszi ősi ködök;
Vérmes szirénhad dübörög…

Dogma-villám szénné éget
Családot és Közösséget…

Lesz
Új ég,
Új föld,
Új tavasz…
A vége – mindig ugyanaz…

Az Ég tán hiába dörög…
Atlantiszi ősi ködök…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!