Pete László Miklós versei

Idő-parti romvárosok Felett sok évszázad susog.   Törött szárnyú pillanatok Öröklétig pihennek ott,   Régen elmúlt évezredek Felett szürke felhő lebeg.   Idő-parti romvárosok Felett az elmúlás csacsog.   Halál-pletyka Létet untat, Iszapba fojtja a Múltat.   Egyre fogy a régi Erő, Résnyire szűkül az Idő.   Idő-parti romvárosok Felett profán por kavarog.   Léket… Tovább »

Múlt csomóit bontogatva,Jövő alapjait rakva. Cserepeket összerakni,Saját Életünkben lakni. Pillanatnyi Örökléttel;Nem törődve fecsegéssel. Múlt csomóit bontogatva,Jövő alapjait rakva.... Tovább »

Kukus uram!Kukus uram…Így hívták a magyarok.Emléke a magyar múltbanJó nyomokat nem hagyott. Íróasztal-stratégánakÁllítólag sokat ér,A gyakorlatban nem volt több,Mint közepes hadvezér. Montecuccoli tábornagy,A hírneves katona,Szerinte a jó háború,Amelyben nincsen csata. Kukus uram!Kukus uram…A hadügyi doktrinér,Az örök manőverező,Íróasztal-hadvezér… “Legyen száz évig háború,A Jóisten ezt adja,De százesztendős harc alattSoha ne legyen csata!” Isten azonban sosem voltHadi teoretikus,Az… Tovább »

Létmegértő halomsoronFélénk gondolatsor oson. Ingyen a Lét sose árad,De nem a piac szab árat. Mindig csak az marad ébren,Ami benne van a Létben. Létmegértő hegyormokonMinden csillag égi rokon. Megérthető innen nézveA világ teljes egysége. Alapvető ellentétekLétét hinni – buta vétek. Létmegértő életsoronMinden születés új orom. Atlantiszok hosszú soraLét-tévedések tanúja. Isten néma jeleireSzáll az Idő, meg… Tovább »

Nincs mit adni szerencsére;Nem borul előttünk térdre. Rekedt hangú tárogató,Fújja a Vén Halogató, Akinek kézcsókja végettReménykedve vár az Élet… Nincs mit adni szerencsére;Úgysem jön, amikor kéne… Maga dönt, mikor áll előA Vén Késedelmeskedő. Némelyik emberhez beül,Másokat meg folyton kerül. Nincs mit adni szerencsére;Sült galamb se jön ebédre, S aki nem nyomul feléje,Annak nincs is szerencséje…. Tovább »

Európa? Csak szimbólum,Egyéb sose volt,Ködkép. Nyomába tömérdekHiszékeny loholt. Mindig akadt retorika,Hosszú szó-halom,De mögötte még sose voltSemmi tartalom. Az “európaiság” csakÜres formula,Rabló, hatalmi vágyakonTalmi álruha. Európa? Csak szimbólum,Egyéb sose volt,Aki ennél többnek hitte,Durván meglakolt. Ahányszor csak EurópaRajtunk “segített”,Az országunk kétharmadaMindig elveszett. Alkalomadtán ígérhetNagyon szépeket,De ha uralkodik, abbanNem lesz köszönet. Rozsda áldozata lesz aVén bádogeresz,Európa? Csak szimbólum,Egyéb… Tovább »

A Lírának arca legyen,Mindig adjon, el ne vegyen. Túl gazdaságon, hatalmon;Lakozzon szent kies halmon. Bármi csábít, vagy kesereg,Lelkét mindig őrizze meg. Árulóvá sose legyen;A Lírának arca legyen.... Tovább »

Nincs két azonos Pillanat,Az Idő nem futószalag. A Lét törhetetlen csésze,A az Idő – az élet része. A Tér – bármilyen végtelen –Az Élet lelkében terem. A halál – romlandó lakat;Nincs két azonos Pillanat.... Tovább »

Júliusi kánikula,Süt a levegő,Makacs gondok buta fejeTán a Múltba fő. Júliusi kánikula,Tündököl a Nyár,Fénnyel ünnepli a JövőtAz egész határ. Júliusi kánikula,Izzad a tető,Megtöröli homlokát aTikkadt, vén Idő. Júliusi kánikula,A Lét csúcsra jár,Aki most megújul, annakLesz még újra Nyár.... Tovább »

Reszkessen a levegő, Pisztolyom veszem elő, Jobb kezem már a szablyámon, Jöjjön hát a túlerő!   Az Isten sosem dadog, Én legfeljebb meghalok, Bármi lesz is, Megpróbálom, Meghátrálni nem fogok!... Tovább »