Nándorfehérvár egykoron
Állt a hősihalál-soron.
Maroknyi keresztény óvta,
A barbárság ostromolta.
Hazakergettük a halált,
Az oszmán áradat megállt.
Nándorfehérvár egykoron
Őrt állott a határokon.
Az egykori szerb főváros
Oszmánokkal volt határos,
Mint Magyarország végvára,
Vaskapuját tűzzel zárta.
Nándorfehérvár egykoron
Győzött gonosz hatalmakon.
Az erőszak kopogtatott,
De hatalmas pofont kapott.
Vérben fürdött az Akarat,
És a Lelkünk – mienk maradt.
Nándorfehérvár egykoron
Erőt vett a barbárokon.
Hódítókat vertünk vissza,
Maradt Identitás,
Haza.
Miatta van
Létünk,
Hitünk;
Ma is miatta létezünk…
Nándorfehérvár egykoron
Őrt állt a Jövő-dombokon.
A Magyarság jobbik fele,
Hunyadi és a serege
Bátra állott fel a gátra,
Hitet, Jövőt hagyott hátra.
Nándorfehérvár egykoron
Oázis volt a homokon.
Nem futottunk sors-verembe,
Nem fúltunk történelembe,
Hogy Hazánkat szerethetjük,
Azt nekik is köszönhetjük.
Nándorfehérvár egykoron…
Szent jel örök példa-soron.
Lehet bármilyen túlerő,
Hittel,
Bátran
Legyőzhető.
Szent Hazának bátor népe
Nézhet szép Jövő elébe.
Nándorfehérvár egykoron
A végzet hiába oson,
Ha nem talál gyáva szívet,
A túlerő is megfizet.
Hogy távlatot miben lelünk,
Nem idegen súgja nekünk.
Csak saját,
Igaz utakon…
Nándorfehérvár egykoron
