Kukus uram!
Kukus uram…
Így hívták a magyarok.
Emléke a magyar múltban
Jó nyomokat nem hagyott.
Íróasztal-stratégának
Állítólag sokat ér,
A gyakorlatban nem volt több,
Mint közepes hadvezér.
Montecuccoli tábornagy,
A hírneves katona,
Szerinte a jó háború,
Amelyben nincsen csata.
Kukus uram!
Kukus uram…
A hadügyi doktrinér,
Az örök manőverező,
Íróasztal-hadvezér…
“Legyen száz évig háború,
A Jóisten ezt adja,
De százesztendős harc alatt
Soha ne legyen csata!”
Isten azonban sosem volt
Hadi teoretikus,
Az mindig a sátán dolga,
Az ördög meg cinikus…
Kukus uram!
Kukus uram…
Erdélyország de messze…
Oda-vissza harc nélkül is
Elvész a sereg fele…
Erre gyorsan pamfletet ír
Modena géniusza,
De a választ,
Amit kapott,
Nem teszi az ablakba.
Zrínyi-Újvárt
Dehogy védte
A vén manőver-róka,
Szégyellje magát helyette
A rossz, gyapjas paróka…
Kukus uram!
Kukus uram…
Ön a szerencse fia,
Hiába volt kétbalkezes,
Nem verték tönkre soha!
Visszavonulás, manőver,
Retirálás volt ezer,
De ütközetbe sohasem
Keveredett senkivel.
Ha mégis volt ütközet, mert
A manőver nem jött be,
Azt a csatát – Szentgotthárdnál –
Más nyerte meg helyette.
Kukus uram!
Kukus uram…
Sátáni a szerencse…
Turenne marsallt
Csata előtt
Egy lövedék megölte…
Odaát nem volt hadvezér,
Kukus így is elszaladt,
A gyönyörű, nagy, divatos
Parókája ép maradt…
Kukus uram!
Kukus uram…
Gyapjas császár-denevér…
Néha nagy karriert futhat
Be egy koca hadvezér…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: