Atlantiszi horgásztársak
Folyópartra le-lejártak.
Víz fölé botot tartottak,
Halat fogtak,
Vagy nem fogtak.
Folyópartban gyönyörködtek,
Szúnyogokat hessegettek.
Dombtetőn szent öreg hársak;
Atlantiszi horgásztársak…
Atlantiszi horgásztársak,
Halra, szerencsére vártak.
Lombok közül Nap ragyogott,
Örült, aki halat fogott.
A vízpart idilli csendje;
Hallgatag a világ rendje.
Fentről néztek le a hársak
Atlantiszi horgásztársak.
Atlantiszi horgásztársak
Időnként csendben nótáztak.
Míg a zsákmányt tisztogatták,
Világ dolgait vitatták.
Az Időnek nem lesz vége,
Több pénz és jobb király kéne.
Vigyorogtak a vén hársak;
Atlantiszi horgásztársak…
Atlantiszi horgásztársak
Az Életben sokat láttak.
Mindenben Szentet kerestek,
De profán módon fecsegtek.
A Lélekben Isten éled,
De – fabatkát ér az Élet…
Lombjukat rázták a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.
Atlantiszi horgásztársak
Frissen sült galambra vártak.
Sok kis elszigetelt egyén
Állt a magány sánca hegyén…
Szkepszis ült a hegygerincen,
Profanizálódott – minden.
Száradni kezdtek a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.
Atlantiszi horgásztársak
Maradtak, vagy odébb álltak.
Pénz-trónjára ült a végzet,
Fennen grasszált az enyészet,
Önfelszámoló “kultúra”
Öntözött mérget a kútba.
Iszapba fúltak a hársak;
Atlantiszi horgásztársak…
