Atlantiszi horgásztársak

Atlantiszi horgásztársak
Folyópartra le-lejártak.

Víz fölé botot tartottak,
Halat fogtak,
Vagy nem fogtak.

Folyópartban gyönyörködtek,
Szúnyogokat hessegettek.

Dombtetőn szent öreg hársak;
Atlantiszi horgásztársak…

Atlantiszi horgásztársak,
Halra, szerencsére vártak.

Lombok közül Nap ragyogott,
Örült, aki halat fogott.

A vízpart idilli csendje;
Hallgatag a világ rendje.

Fentről néztek le a hársak
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Időnként csendben nótáztak.

Míg a zsákmányt tisztogatták,
Világ dolgait vitatták.

Az Időnek nem lesz vége,
Több pénz és jobb király kéne.

Vigyorogtak a vén hársak;
Atlantiszi horgásztársak…

Atlantiszi horgásztársak
Az Életben sokat láttak.

Mindenben Szentet kerestek,
De profán módon fecsegtek.

A Lélekben Isten éled,
De – fabatkát ér az Élet…

Lombjukat rázták a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Frissen sült galambra vártak.

Sok kis elszigetelt egyén
Állt a magány sánca hegyén…

Szkepszis ült a hegygerincen,
Profanizálódott – minden.

Száradni kezdtek a hársak;
Atlantiszi horgásztársak.

Atlantiszi horgásztársak
Maradtak, vagy odébb álltak.

Pénz-trónjára ült a végzet,
Fennen grasszált az enyészet,

Önfelszámoló “kultúra”
Öntözött mérget a kútba.

Iszapba fúltak a hársak;
Atlantiszi horgásztársak…