Atlantisz utolsó nyara…
Még nem létezett Szahara,
Alacsonyabb volt a tenger,
Elbizakodott az ember,
Profanizált démonsereg
Kapott hűlt oltáron helyet.
Atlantisz utolsó nyara…
Megérthetjük-e valaha…
Ugyanolyan démonságok
Rágják ma is a világot,
Ma is. Sötét füst gomolyog,
És a hibák ugyanazok.
Atlantisz utolsó nyara…
Szólt a profán szirén dala…
Önfelszámoló dallamok
Kakofón hangja csattogott…
Abszurd, profán őrültségek
Képében jött a Kísértet…
Atlantisz utolsó nyara;
Vénséges idő-mandala…
Továbbra is körbe-körbe,
Vagy egyszer mégis
Előre?
Örökké a pofán méreg,
Vagy mégis Szent lesz az Élet?
Örökké?
Valaha?
Soha?
Atlantisz utolsó nyara…
