Pete László Miklós versei

A néhai templomos lovagrend

A néhai templomosok
Emléke ködben gomolyog.

Valaha vitézek voltak,
A Szentföldön hadakoztak.

Utána bankárrá lettek,
Irigység útjába estek.

A néhai templomosok…
A végzet bendője korog…

Franciaország királya
És a háztáji pápája

Hamis perbe fogta őket,
Nagymesterük porrá égett.

A néhai templomosok
Sírja fölött Idő kopog.

Fehér köpeny,
Vörös kereszt
Mítosz-gyökereket ereszt…

Meg nem történt történetek
Nyernek legenda-életet.

A néhai templomosok
Rozsdás kardja rég nem suhog.

A néhai templomosok;
Akadtak köztük magyarok…

Magyar templomos lovagok;
Sajó véres partja zokog…

Magyarország védelmében…
Muhi fekete földjében…

A tatárral verekedtek,
Utolsó szálig elestek…

A néhai templomosok
Körül pletyka-erdő morog.

Társaságok, testületek
Bennük keresik ősüket.

Nagymesterek köpönyege
Kótyagosokkal lett tele…

A néhai templomosok
Körül okkultizmus csacsog.

Modern titokgyártó divat
Írja át holt napjaikat.

Ezoterikus álmokat
Fizetővendég látogat.

A néhai templomosok
Emléke furcsán támolyog.

Szemerkélő romantika
Hull az Idő fodraira.

Harc,
Kincs,
Végzet,
Máglyahalál…
Rejtélyek után kiabál…

A néhai templomosok
Hada Jelkép-földön robog.

Valaha ketten egy lovon,
Ma egyedül ezer nyomon.

Vörös kereszt,
Fehér köpeny;
Végtelenbe futó föveny…

A néhai templomosok;
Isten csendesen mosolyog…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!