Az utolsó utáni napon (Tusjakné Papp Erzsébet emlékére)

Az utolsó utáni napon

Távoztál végleg…

Végigcsináltad utolsó tanéved,

S még egy napot…

A végén háttérben,

Hallgatagon…

Az utolsó utáni napon…

Kitartottál,

Mint öreg katona.

Panaszkodni

Nem hallottunk soha.

Kitartottál,

Akár a kapitány,

Aki sebe dacára addig él,

Míg kikötőbe nem fut a hajója.

Emléked itt reszket velünk,

Mint falevél

Az üres csónakon…

Az utolsó utáni napon…

Elengedted az idő-vonatot,

Velünk még zakatol..

Tán integetsz utánunk

Valahol…

Egy más világban,

Más dimenzióban,

Ahol nem kék az ég,

De mindig

Tiszta,

Ében…

Jó munkát Isten fotóműhelyében…

Tovább a blogra »