Pete László Miklós versei

A végzet étrendje sovány,Nem jut neki friss hagyomány, Se nemzetállami sonka,Száraz kenyérét áll sorba, Mert Hitet hiába tagad,Profán hatalom mást nem ad. Determinál elmerengveA végzet étrendje – gyenge.... Tovább »

Csendes, fátlan sötét öböl,Ott nyugszik el hit és csömör. Az Idő pihenni megáll,Míg múlttá tisztul a halál. Lelkek a felszínre törnek,Dogmák iszapba süllyednek. Csendes, fátlan sötét öböl;Tenyérré simul az ököl… Osztályharcos utópiákIszap magányát szagolják. Gender foszlik nyűtt betonba,Nő belőle – bolondgomba. Csendes, fátlan sötét öböl;A parton a Múlt könyököl. Holtak senkitől sem félnek,Mítoszok ruhát cserélnek…. Tovább »

Atlantisz felett a tengerŐrzi titkait,Tiltott Múltat tengervíz ésIdő-jég borít. Úgy borul rá AtlantiszraAz entrópia,Mint az emberi világraAz amnézia. Evolúció-mocsárbanVén lidérc vonít,Atlantisz felett a tengerŐrzi titkait.  ... Tovább »

Szegény modern dákorománNyújtózna a dákok után, Azok olyan messze vannak,Ölelkezni nem rohannak, Mivel a dák távol-fokonA szkítával lehet rokon. Szegény modern dákoromán!Nincs a dákban semmi román. Területrablás ürügye,De Történelemnek – gügye. Hamis história hegyénGyűlölködve áll az egyén. Szegény modern dákoromán!Hamis folytonosság nyomán Ballag ál-mítosz-susnyásba,Kiszáradt műanyag sásba, Ahol nem Decebal párja,Hanem csak üresség várja. Szegény modern… Tovább »

Artúr király legendájaMítosz-trezorba van zárva. Milyen módon utalhat ránk?Több közünk van, mint gondolnánk… Arturius, a szarmataInnen ment Brithonba – haza? Artúr király legendája…Nemcsak egy nép a gazdája. Szélesen hömpölygő mese,Sokrétű az eredete. Ágazik-bogazik félre,Sok történetből jött létre. Artúr király legendája;Megtévesztő a ruhája. Eltorzulhattak a nevek,Nagyon ősi mese lehet. Az ismert történelembeNem helyettesíthetik be… Artúr király… Tovább »

Hogy csupán ketten lennénk,Mi, és aVégtelen?Bárki bárhogy bizonygatja,Magyarázza,Nem hiszem! Véletlen csupánAz Élet?Hitnek,ErkölcsnekSosem volt gazdája?Vagyunk a lelketlen anyagVéletlenülLelkesítettCsudája? Rajtunk kívülA VilágűrMérhetetlenÉlettelen,SívóProfán pusztaság?Okos akadémiák tanítják,DeHatalmasButaság… Nem a rúd fogja a kezet,Kéz markoljaA rudat;Nem létezhetett hamarabbAz anyag,MintA Tudat. VégtelenAz Univerzum,És Élettel van tele;Mert éppen talánAz ÉletA LétEgyikLényege.  ... Tovább »

Májusi esőfutamok Csöpp-szája csepegve csacsog.   Egy hullám az udvarra csap, Aztán ismét ragyog a Nap.   A következő is seper, De még a port sem veri el.   Májusi esőfutamok Szívverése halkan kopog.   Friss, szép, vidám Kikeletben Remény szempillája rebben.   Borsódzik a Jövő bőre, Mindig marad út – előre.   A Vén… Tovább »

A hajdani Árpád-vonalDarabjai magányosanHevernek a sziklák között,Bércek alatt,Dombok fölött;A bunkerek elhagyatva,Idő fogától nyaggatva,Szürke beton,Lassan málló,Némelyik ma:Buszmegálló. Második világháborúNemzedéke kihalóban…Vége a tűzvésznek régen,Se bombázó nincs az égen,Se földön páncélos attak,S az egykori borzalomnakKísértetei maradtakA mi generációnkra. A hajdani Árpád-vonalNem volt összefüggő, nagy fal,Csupán bunkerek, támpontok,Nyitott tüzelőállásokLaza konglomerátuma.Nem törtek át rajtaSoha… Folyamzáró akadályokHevernek már szerteszéjjel,Harckocsi-akasztó gúlákFehérlenek holdas… Tovább »

Kronológia-istenségLánya a Költészet,Vele a Szabad Akarat,Ellene a végzet. Messzeségbe hömpölyög azIdők óceánja,Hogy a végtelenbe terjed,Az Isten se bánja. Idő ködében az EmberMesszire nem láthat,Alkot magának relatívKronológiákat. Kronológia-istenségBírja nyers erővel,Kardtáncot jár elmúlással,Anyaggal, Idővel. Profán szféra uraivalSohasem verekszik,Az anyag és az erőszakHamar megöregszik. A hatalom csupán néhányPillanatig hathat,Csak Isten és a Költészet,Ami fennmaradhat. Kronológia-istenségA világ nagy csendje,Talán… Tovább »

Régészetünk?Magunk vagyunk;Csak magunkra találhatunk. A tárgyi múlt Ősztől deres,Benne minden kor mást keres. Mind a Múltak nyomába száll,Aztán – önmagára talál. Régészetünk?Magunk vagyunk;Csak magunkhoz fordulhatunk. Ahogy a múltat vizsgáljuk,Önmagunkat prezentáljuk. Hogyha az ásatás gondos,Látjuk, ami nekünk fontos. Múltba jelenünket tesszük,Ami más – észre se vesszük. Időotthonunkban lakunk…Régészetünk?Magunk vagyunk…... Tovább »