Pete László Miklós versei

A bolsevik magyargyűlölet hevenyészett természetrajza

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát…

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben…

Régi sorozat,
Egész ország nézte,
Ahogy a magyar kisember,
Láng Vince
(Micsoda jelképet hordott a név)
Kommunistává “érik”.
Háború, szerelem, meg szenvedés.
Ez volt akkor a nemzetnevelés…

A “haladás” áldozatot akar…
Hulljon a magyar!

Világháború,
Priptyaty-mocsarak,
Teherautó,
Kis magyar csapat,
Legfeljebb harminc magyar katona
Halálba gördül…
Vince aknázta alá az utat,
Végzete felé megy a kis csapat,
Örvendjünk, nem lesz helyőrség belőlük!
Legfeljebb harminc magyar katona…
Utaznak a halál teherbuszán,
És örvendez az orosz partizán…

A “haladás” áldozatot akar…
Hulljon a magyar!

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát…

A gusztustalan magyargyűlölet
Nap mint nap újra visszatér,
Hejehujázik,
Tapsikol,
Örül
Annak, ha valami nem sikerül.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát…

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben…

Parttalan dogmák nevében
Teoretikus a szégyen…
Magyarnak lenni meg “ciki”…
A “haladó” – nemzetközi…

Mint rosszul nevelt,
Buta kisgyerek,
A szerencsétlen ellendrukkerek
Rosszért remegnek,
Gyászra vágyakoznak,
Idegen megszállásra vágyakoznak.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát…

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben…

Hajdanában a muszkavezető
Sem volt annyira magyargyűlölő,
Mint utána a magyar bolsevik…
Mint ördögök a fekete misére,
Vágyik hódító, idegen vezérre,
Akit szolgálhat
Népe ellenére….

Legyen Sztálin,
Vagy brüsszeli pojáca,
Hódol neki,
Kiszolgálja,
Imádja.

Ha ő kerül felül,
Ha hatalomba ül,
Adót emel,
Padlást seper,
Árul,
Privatizál;
Múlt és Jelen szent rétjein
Tradíciót kaszál…

Vakságában ezt hiszi, jót akar,
Csak nem érti az ostoba magyar.
Ha futni nem tudunk,
Úgy boldogít,
Hogy belepusztulunk…

“Nem kell ellenség” – mondta egy román,
Elég, ha ezek hatalomra jutnak,
S a Jövőnk többé nem talál haza,
Indul az önsorsrontás
Ipara.

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,
Gazdájának ad örök éjszakát…

Isten ellen,
Magyar ellen,
Minden Reménységgel
Szemben…

Az “eszmék” másutt másképpen hatottak;
A leghitványabbak
Nekünk jutottak…

Talán elfogynak,
Elmennek,
Kikopnak…
Szippantja őket globál uruk gyomra..
Itt
Ne jussanak
Soha
Hatalomra.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!