Tavaszhivatal kapuján
Szőke tündér vihog – buján.
Kikeletnek nem kell festék,
Meddő áru a szüzesség.
Az Élet mindig termékeny,
Az Isten nem feledékeny.
Tavaszhivatal kapuján
Néz az ördög – nagyon bután.
Nincs apátia, hervadás,
Van helyette – valami más.
Nyüzsög minden boldog érzet;
Tavasszal nyugszik a végzet.
Tavaszhivatal kapuján
Jövő-gyermek lép ki – sután.
A zsongó, csinos Kikelet
Lengén viseli a szelet.
Békés távlat is nő talán
Tavaszhivatal kapuján..
