Pete László Miklós versei

Magyar Királyi Honvédség

Magyar Királyi Honvédség
A Múlt-romokon;
Két nagy háborúban volt a
Vesztes oldalon…

Két nagy háború alatt a
Magyar katona
Jobban tette a dolgát, mint
A politika…

Hadüzenetbe ugrottunk
Vakon és bután.
Mindig rosszabb lett a helyzet
Háború után.

Magyar Királyi Honvédség;
Rég eltört tükör…
Kopott egyenruhája
Vitrinben tündököl.

Fess, kétsoros posztókabát
Véres ég alatt;
“Alázatosan jelentem…”
Rongyokká szakadt…

Friss virággal a gomblyukban
Vonultak tova,
A maradék romhalmazra
Érkezett haza…

Magyar Királyi Honvédség;
Vén groteszk mese…
Két rettenetes háború
Legfőbb vesztese…

Félárbocon friss temetők
Felett fenn a Hold…
Történelmünk legsivárabb
Évszázada volt.

Pedig a Hazánkon mindig
Volt mit félteni,
De nem Kukutyinban kellett
Volna védeni…

Magyar Királyi Honvédség;
Cigarettavég…
Tömegsírban nyugszik néhány
Fontos nemzedék…

Idegen cél, meghasonlás,
Buta fegyverek…
Mai napig sem gyógyultak
Még be a sebek…

Ágyútöltelék, megszálló…
Sötét zivatar;
Még a messzi Dániába
Is jutott magyar

Magyar Királyi Honvédség;
A család zokog,
Lukachich, meg Jány Gusztáv
A parancsnokok…

Szegényes fegyverzet, hideg,
Örök túlerő…
Sok ezer a mai napig
Sem került elő…

Százszorosan vert minket az
Ördög ostora,
Hogy még vagyunk, talán az a
Legnagyobb csoda…

Magyar Királyi Honvédség;
Száll a Múlt pora –
Szent gyertyaláng-emlékezet,
Ne feledd soha…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!