Lengyel, magyar, két jó barát…
A Történelem viharát
Gyakran látta ez is,
Az is..
Közelről is…
Távolról is..
Mióta a Történelem pereg,
Leghűbb barátaink
A Lengyelek…
Földjük
Hazájuk sokkal hidegebb,
Históriájuk tán még rögösebb,
Mint a mienk…
A Szeretet meleg kabát;
Lengyel, magyar két jó barát…
Égbe nyúló
Dicsőség-hegyvidék,
Aztán a feneketlen
Szakadék…
Nehéz kezdetek,
Dúló csehek,
Álnokul segítőkész németek…
Mártíromságra vágyó
Térítő-sereg…
Látjuk a Múltat –
Ködön át…
Lengyel, magyar két jó barát…
Amikor nálunk Péter trónra ült,
Béla herceg
A lengyelekhez menekült,
Béla lengyel ügyért verekedett,
Szent László
Lengyelhonban
Született;
Amikor fordult a kocka
Nálunk északabbra,
S szűk lett a condra,
Boleszláv király menekült
Magyarhonba…
Ápolgattuk egymás baját…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Évezredes,
Ezerszer szent
Barátság…
Hogy mikor kezdődött,
Senki se tudja,
S mióta tart a két nép útja,
Van sok száz közös hőse,
Talán a Lengyelnek
És a Magyarnak
Közös az
Őse…
Léten át
És nemléten át…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Hol lobogott,
Hol tépett volt a zászló…
Nagy Lajos,
Hedvig,
Várnai Ulászló…
Mohács mellett elesett
Tomori,
A lengyel trónra került
Báthory..
Isten óvjon királyt
És koronát…
Így ment évszázadokon át…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Itt török zabált
Hitet és erőt…
Megpróbálta felfalni a jövőt…
Hit és Erő
Forrása elapadt..
Az ország
Háromfelé szakadt…
Ott nagyhatalmiság fényes kora,
Aztán “Özönvíz”,
Majd Chestochowa…
Magyar földről jött
Fekete Madonna…
Akkor lett a lengyelek otthona
Mária második
Szentelt
Hona…
Itt végleg széthullt
Fekete sereg…
Ott törökön vett
Fényes sikerek…
Hol a fényét…
Hol a porát…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Valahol akkor megbomlott a rend…
Kettészakadt az égbolt…
Két iker…
Ha egyiket a nyugalom övezte
A másikat kísérte
Balsiker…
Itt volt felemás újjászületés,
Ott szerteszakadás…
Cár zabálta,
Porosz falta,
Habsburg-hatalom csavarta..
Torkát tépte az egész
Nagyhatalmi falka…
Egyik borát,
Másik torát…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Amikor ők főnixként támadtak fel a
Történelmi romokon,
Nálunk akkor sújtott le
Trianon…
Láttuk színét,
Láttuk sarát…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Szabadságharcok két rekordere…
Soha senki se
Küzdött annyiszor az
Identitásért,
Mint Európa
E két
Hős
Nemzete…
Ezer viszontagságon át…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Más dőzsölt,
Gyarmatosított,
“Haladt”
Ők meg egymás szent zászlai alatt
Harcoltak,
Haltak…
Pedig…
Csak független Hazát akartak…
Benyovszky…
Kosciuszko…
Bem apó…
De sokszor ment el
A közös hajó…
Független,
Békés,
Szép
Hazát…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Az ulánus és a huszár
Gyakran egy csatasorba áll,
Villog a kard…
Mert
“Isten áldd meg a magyart”,
Jöhetnek labancok, osztrákok, muszkák..
Akkor sincs..
“Nincs még veszve Lengyelország!”
Közös a kard,
Közös a nóta…
Már Béla herceg óta
Bámulja, nem érti
Európa…
Ketten sem didergünk,
Ha akad
Egyetlen kabát…
Lengyel, magyar, két jó barát…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: