Pete László Miklós versei

Profán szemlélet világaSaját létezését szánja. Világba vetve az emberKüzd túlerő-fellegekkel. Reménytelenségben égveMindig tragikus a vége. Profán szemlélet világa;Ahol mindig minden drága. Képzeletben profit terem,Minden érték élettelen. A fájdalom lelket kapál,Semmi katarzis, csak halál. Profán szemlélet világaSaját pusztulását várja. Ahol csak a pénz az isten,Ott igazi távlat nincsen. Erkölcs helyett pénz jön elő,A Hit helyett meg… Tovább »

Kopott, rossz bolsevik eszme-kabát,Gazdájának ad örök éjszakát… Isten ellen,Magyar ellen,Minden ReménységgelSzemben… Régi sorozat,Egész ország nézte,Ahogy a magyar kisember,Láng Vince(Micsoda jelképet hordott a név)Kommunistává “érik”.Háború, szerelem, meg szenvedés.Ez volt akkor a nemzetnevelés… A “haladás” áldozatot akar…Hulljon a magyar! Világháború,Priptyaty-mocsarak,Teherautó,Kis magyar csapat,Legfeljebb harminc magyar katonaHalálba gördül…Vince aknázta alá az utat,Végzete felé megy a kis csapat,Örvendjünk, nem lesz… Tovább »

Csillaghajók tovatűntek,Régi scifik megvénültek. Asztrogátor nyugdíjba ment,Mai toll másfélét teremt. Invalidus űr-seregekNem falnak már fényéveket. Csillaghajók dokkba álltak,Szép remények tovaszálltak. “Találkozás végtelenben?”El is feledte az ember. Jöttek nehezebb korszakok,Beszűkültek a távlatok. A csillaghajók elfogytak,Képzeletünkből kikoptak, Csak némelyik űr-operettSzorít a számukra helyet. A Múlt ártatlan álmaiNem fognak Jövőt áldani, Van sok újabb scifi-elem,Mindegyik puszta félelem. Jövő… Tovább »

Szeszélyes idei Május,Komor, mint egy sírkőárus. Kínából jött vírus utánBámul a Kikelet – sután. Az idei tavasz – torzsa,Karantén volt sava-borsa… Szeszélyes idei Május;Szendereg a tavasz-mágus. Vírussal sújtott KikeletDédelget panaszos szelet. Elsuhan a Tavasz félre,Idén alig vettük észre. Marad utána hiátus;Szeszélyes idei Május…  ... Tovább »

Isten Lélek-tüze bennünk,Ahhoz méltóvá kell lennünk. Az anyag a Lét árnyéka,S a Lét – Isten ajándéka. Nem véletlen furcsa kénye,Az Élet – a Lét törvénye. Felelősség sose csappan;Erkölcs – minden pillanatban. Lejjebb soha nem mehetünk;Isten Lélek-tüze bennünk.... Tovább »

Lakták Erdélyt, Alföldet valaha… Itt éltek, El nem távoztak soha…   Múltját, Jövőjét Itt hagyta szerteszét Az egykori gepida nép.   Dogma-tornyok földre rogynak, Kopott Hitek csinosodnak; Számos titkot Még a Múlt takar, Az egykori gepida nép Körül azonban ma is még Nagy a Zűrzavar….   Csontok, Sírok, Néhány cserép… Álmát alussza alattuk rég Az… Tovább »

A Reménység vén temploma Árnyékfalakból van rakva.   Imádkozik a Hagyomány, Kívül duzzog a tudomány.   A vagyon?  Hallgatag béka, A Reménynek csak árnyéka…   A Reménység vén temploma; Kapuja nincs zárva soha.... Tovább »

Tavaszhivatal kapujánSzőke tündér vihog – buján. Kikeletnek nem kell festék,Meddő áru a szüzesség. Az Élet mindig termékeny,Az Isten nem feledékeny. Tavaszhivatal kapujánNéz az ördög – nagyon bután. Nincs apátia, hervadás,Van helyette – valami más. Nyüzsög minden boldog érzet;Tavasszal nyugszik a végzet. Tavaszhivatal kapujánJövő-gyermek lép ki – sután. A zsongó, csinos KikeletLengén viseli a szelet. Békés… Tovább »

Repülj, madár,Van még Élet!Messzeségek hívnakTéged! Integet az egész világ,A bátrakéA Szabadság. Csak rettegjen, aki dőre,Repülni!Bátran!Előre! Repülj, madár!Szép az Élet!Öröm ésSzerelemÉltet! Soha semmi nem ér véget.Repülj, madár!Lesz mégÉlet!... Tovább »

Megkövesedett emlékekGaia udvarában élnek. Népek, Életek kezdeteSziklákra van feljegyezve. Sziklák oldalára simult,S égre magasodik – a Múlt. Megkövesedett emlékekHoltukban az Égig érnek. Amikor ők éltek, haltak,Ezek a hegyek nem voltak. Más tengerek,Földek,Tájak,Más akaratok,Más vágyak… Megkövesedett emlékekKedvesek Isten Szívének. Teremtés minden rejtélyeÖröklétre van ítélve, Pór ordít, hallgat a Király;Az Öröklét – örök homály. Megkövesedett emlékekGaia udvarában… Tovább »