Dogmák vágynak a kukába;
Isten nem teremt hiába.
Rossz gondolat-szörnyetegek
Ostromolnák meg az Eget,
De ők nem valók ám oda,
Ahol a hétköznap Csoda.
Dogmák vágynak a kukába;
A műanyag erkölcs kába.
Kommunista utópiák!
El a fenébe!
Balra át!
Nyílt társadalom agyréme!
Tűnj el a semmibe végre!
Dogmák vágynak a kukába;
A profán hit nagyon drága.
A mennyország tőle távol,
De – poklot teremthet bárhol.
Utópia-tojásból kel
A megsemmisítő láger…
Dogmák vágynak a kukába,
Nem száll mű-madár mű-ágra.
Vihar lesz, ha szelet vetnek,
Késik, amit siettetnek.
Profán istenek szavára
Nem visz út Utópiába.
Isten könnye hull a sárba,
Dogmák vágynak a kukába.
