Messziről hozott rossz kórokozó
Ámokfutó dühöngése miatt
Ma nincs nyilvános ünnep.
Nem megyünk
Gyülekezni a közterekre ki,
Nincsenek zászlók,
Nem szólnak dalok,
Az ébredő szép tavaszi napfényben
Nem villognak kokárdák ezrei…
Karantén-ünnep…
Csendes tereken..
De Múlt
A Jelennek
Most is
Üzen…
Az ünnepről csupán a héj hiányzik,
A külsőség,
A díszcsomagolás…
A magját nem zászlók, beszédek hordják,
Hanem a lelkünk.
Lehet földrengés, vírus, áradat,
Akár özönvíz, akár hó szakad,
Március idusa,
Az ünnepünk
Mindig
Mienk
Marad.
Ünnep,
Hagyomány,
Öröm, és
Szent Béke;
Egy vértelen forradalom
Emléke.
Táncsics…
Landerer…
Éljen a Haza!
Petőfi Sándor örök igaza…
Március tükrében Múltunk ragyog…
Sohasem rabok…
Mindig szabadok…
A Múlt
Világunk,
Magyarságunk
Őre;
Mi vagyunk Múltunk
Jelene,
Jövője…
Embernek lenni
Örök misszió;
A Becsület
Mindig
Tradíció…
Míg a Nap ragyog;
Magyarként Emberek,
Emberként Magyarok;
Nálunk
A Tisztességnek
Nincsen más neve..
Így áldjon, verjen minket
Sors keze…
Magyar Március,
Mi visszük tovább.
Tisztességünkben
Mindig újra éled…
Koronavírus után is lesz
Élet…
Majd újra békét hoznak
Csendes esték;
Magyarnak megmaradni:
Kötelesség.
