Pete László Miklós versei

A magyarköltészet-vonatCsak képzelt síneken halad Posztmodern dogmafergetegKeres a gonosznak helyet. Mindig iróniát sejtet,S termel tömérdek selejtet. A magyarköltészet-vonatHivatali sínen – tolat. Minden küldetést elejtett,Magyarul is elfelejtett. Mint aki fél szemére vak,Örökké balra kacsingat. A magyarköltészet-vonatFüstöt okád,Helyben tolat. Költészetet soha seholNem helyettesít protokoll. Talán sok díjat elpakol,De teljes közönnyel lakol. A magyarköltészet-vonatFellengzős modorban – rohad. Nem… Tovább »

Kánon-varjak károgásaNem ideák földi mása. Aminek szent célja nincsen,Azt nem támogatja Isten. A műanyag líra bandzsa,Öncélú profán halandzsa. Kánon-varjak károgásaNem felelet a Hívásra. Nem “a művészet világa”,Hanem a vers igazsága Áll őrt az érték-határon…Csupán hatalom a kánon, A líra-ügyi hivatal,És csak uralkodni akar, Nem a távlatokba állni,És még kevésbé szolgálni. Nem torta,Legfeljebb kása…Kánon-varjak károgása…... Tovább »

Bosszúsakkokat ad a tél,De azoktól tovább nem él. Jöhet még néhány fagy-féle,De a játszmájának vége. Várja már a múlt-öltöző,Minden telet visz az Idő. Istennek csak egy pillanat;Ami életképes – marad. Profán képzelgés mit sem ér,Csak bosszúsakkot ad a tél.... Tovább »

Ronda tél végi szelek,Felnőtté lesz a gyerek. Sok-sok nemzedéknyi ág;Mindig más lesz a világ. Száguld az Idő velünk,Magunkra sem ismerünk. Amíg csak élünk, pereg…Ronda tél végi szelek.... Tovább »

Száll az Idő hallgatagon…Isten ül egy ócska padon… Kikent-kifent pillanatokMúlandóság-hada makog. Dogmák világokat esznek,Semmiből – semmivé lesznek. Száll az Idő hallgatagon…Isten szemléli egy padon. A múlandóság ünnepénKardot ránt egy harci tehén. Csiricsáré hajlamokatAz Idő – csontvázzá fogad. Száll az Idő hallgatagon…Isten csendben ül egy padon. “Objektív” szegények hátánÉlősködik a vén sátán. Utópia-négyesfogatOkoz buta borzalmakat. Száll… Tovább »

Kevés szóval, jól és szépen,Ahogy a Hold jár az égen. A tömörség sohasem fél;Beszélje túl az ellenfél. Önmagát írja a szerep,De mindig több – a kevesebb. Írni Isten kegyelmében;Kevés szóval,Jól ésSzépen.  ... Tovább »

Gyilkos februári szél,Nem adja olcsón a Tél. Csupasz, síró fák felettKomor, szürke fellegek. Fásult, szürke emberekFelett elmúlás lebeg. Gyilkos februári szél,A kétely mindig megél. Mindig misztikus a cél,Hétköznapi rendtől fél. Az igazi VáltozóElőre nem látható. Gyilkos februári szél,Élet – Életet remél. Régi Életek porátÖrök Tudat járja át. Végtelen tudat-mezőJátékszere az Idő.. Isten sohasem henyél;Gyilkos februári… Tovább »

Vízöntő köpönyegébenAz ember sohasem tétlen. Vízöntő csillan,Pál fordul,Idő jobbra-balra csordul. Pillanatnyi időszemcse;Végleg fordul a szerencse. Vízöntő köpönyegében;Ahogy mindig,Ahogy régen…... Tovább »

Búcsúzkodó januárban,Vén torony az éjszakában… Kuncog a jeges sötétség,Ködben rejtőzik a mélység… Profán idea nem éget,Némi lendület az Élet. Vén torony az éjszakában;Búcsúzkodó januárban…  ... Tovább »