Pete László Miklós versei

Közömbös öreg csillagok;Velük az Idő is dadog. Jönnek mindenféle korok;Kering csöndben a sok konok. Idő épít égre falat,Holtak élőknek látszanak. Közömbös öreg csillagok;Csak a Túlvilág háborog. Egyforma fényekkel üzenA Múlt, Jövő és a Jelen. Isten hallgat,Ördög morog…Közömbös öreg csillagok.... Tovább »

Atlantisz vén idő-árnyéka lebben,Mint ködfoltok a téli szürkületben… Emléke kitart ma is,Egyedül,Múltra,JelenreMa isRávetül. Homályos célzások,Platón szava,Meg Szólón el nem kezdett eposza… Bár nemhit havát hordja rá a Tél,EmlékeMa is él. Még nem hűlt ki,Még nem hullt szerteszét,És a Múlt csendes tengere felettMég halljukEgyre halkulóNeszét. Míg nem feledjük,Isten is szeret,Még reményünk lehet,Még rendelkezünkJövővel ésMúlttal;Még kapcsolatban állunkÖnmagunkkal.... Tovább »

Tavaszváró februáriBágyadt napsugár,A világ az eljövendőSzent Tavaszra vár. A déli Nap kikeletről,Jövőről regél,Hajnali fagy-dühöngésselCsomagol a Tél. Előbb-utóbb jön a Tavasz,Aztán itt a Nyár;Tavaszváró februáriBágyadt napsugár.... Tovább »

Nincs automata pálya!Autónk magában járjaVégig a sors-országutat,A volán –Kezünkben marad. Nincsen mesterséges agya,Ez csupán az Élet,Maga… Létezünk,Akarunk,Merünk;Isten nem bábozik velünk. Nincs automata pálya,Se kötelező irányaAz emberi haladásnak…Dogmák, megSzabályok okánA LétezésSose profán… Szenvedés,Közöny,Élvezet;IttMindenkiMagaVezet. Lét,Felelősség,Feladat;Szerelem,Szabad akarat… A sors-országutatAkaratunk szerintAz élet-autónkFüggetlenül járja…Nincsen semmiféleAutomata pálya….... Tovább »

Az Önvaló bölcsessége”A világba van letéve. A felszínen TapasztalatFürge kis csikaja szalad, A mélységben viszont akad,Titokzatosabb,Komolyabb… Szférák zenéje nem fér beAz érzékek börtönébe… Isten kezébe van téveAz “Önvaló bölcsessége”…... Tovább »

Ötvennyolcat betöltöttem,Egyre több marad mögöttem. Anikómmal régen párban,Szerelemben,Boldogságban…. Legszebb koromat most élem,Megalkuvás nélkül,Szépen… Talán még sok van előttem;Ötvennyolcat betöltöttem.... Tovább »

Holnapig ötvenhét vagyok,Őszutó-korban ballagok. Idő-mozgólépcsőn járok,Megy velem úgy is, ha állok. A kor, amit most taposok,Nem érdem – csupán állapot. Holnapig ötvenhét vagyok,Styxen innen bandukolok. Egyre gyarapszik a korom,Igazából fel sem fogom. A vén Idő egyre lohol,De én – megálltam valahol… Vízöntő csendben andalog;Holnapig ötvenhét vagyok.... Tovább »

Vad viharok egymás után,Pislog az ég szürkén, sután. Bosszúszomjas, vad fergetegTriumfál a világ felett, S mint tébolyult triton-sereg,Korbácsolja a vizeket. Vad viharok egymás után,Kidőlt néhány öreg platán. Kopasz lombjuk rázzák a fák,Mégis tovább él a világ. Egyik deviáns pusztítóSem lesz soha törvényhozó. Néz a sátán nagyon bután;Vad viharok egymás után.... Tovább »

Megoldás alulról jöhet,Ott még virágzik a “lehet”. Fent globális ostobaságZárja el a Jövő útját, S bárdolatlan pénz-hatalomBámul ki dollár-ablakon. Megoldás alulról jöhet,Ott még létezik felelet. Stratos-lakó társadalomCsak a felhők közt van otthon, S ha dogma-szalonnát abál,Nem számít akárhány halál. Megoldás alulról jöhet,Ott a Jövő utat törhet. Isten nem küld mentőövet;Megoldás – alulról jöhet.... Tovább »

Február kilencedikénCsendesen emlékezem én. Lélekharang – évnyi távol,A Hold sápadtan pislákol. Az Istené minden Élet,Él,Meghal,Majd újra éled… Styxen túl,Vagy Styxen innen –Isten szavára van minden. Feldobva pörög az érem…Nyugodj békében, Testvérem!  ... Tovább »