Holnapig ötvenhét vagyok,
Őszutó-korban ballagok.
Idő-mozgólépcsőn járok,
Megy velem úgy is, ha állok.
A kor, amit most taposok,
Nem érdem – csupán állapot.
Holnapig ötvenhét vagyok,
Styxen innen bandukolok.
Egyre gyarapszik a korom,
Igazából fel sem fogom.
A vén Idő egyre lohol,
De én – megálltam valahol…
Vízöntő csendben andalog;
Holnapig ötvenhét vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: