Pete László Miklós versei

Levitézlett a telünk,Hamarosan vége,Még dühöng, de látja már, hogyCsomagolni kéne. A télutó vizeiLassan elcsorognak,Az Idő nem ad kegyelmetSoha zsarnokoknak.... Tovább »

  Atlantisz előtti népekUgyanezen Földön éltek. Szállt az Idő, hullt a homok,Betemetődtek a nyomok. Voltak szerelmek, otthonok…A ködbe fúlt emlék – konok… Atlantisz előtti népek;Akkor is volt bűn, meg érdek… Volt pénz is, meg propaganda,Meg média-handabanda… Voltak…Eltűntek…Meghaltak…Valamitől megroggyantak…. Atlantisz előtti népekUtódai köztünk élnek…... Tovább »

    Tegnap lányos este volt!Ragyogott a téli Hold! Kislányaink hazajöttek,Szüleikkel örömködtek, Az ilyen nap tovább éltet,Ilyen estén szép az Élet, Ragyogott a téli Hold!Tegnap lányos este volt!... Tovább »

Lélekkazamata-világ;Az alagutakat fúrják. Az identitás leperegNem marad más, csak egyedek. Se Nem,Se Család,Se Nemzet…Mindenki lelki félszerzet. Lélekkazamata-világ;Szivárványszínű fapofák… Dogma szülte világ-rabságAlapjait rakosgatják. A bűnözőt üdvözölve,A becsületet üldözve… Lélekkazamata-világ;Visszafelé nőnek a fák… A nagy globál pénz-masztodonFordítva ülne a lovon… A pénzuralmat szolgálnákA bioautomaták…. Lélekkazamata-világ;Díszlet-fű, műanyag virág… Nyeríthet vén sátán lova,Múlandóság tűnik tova…. Nem lesz, akárkik akarják,Lélekkazamata… Tovább »

Dolgozni szép nyugalmasan,Míg az Élet el nem suhan. Ha tisztességgel élni kell,A munka sohasem teher. Lehet a munka szakadék,Vagy eszményi, boldog vidék… Lehet dolgozni boldogan,Míg az Élet el nem suhan.... Tovább »

A túlsó part sziklái köztSötét angyal múltat füröszt. Ős dilemmák elpihennek,Entrópiák jövőt csennek. Visszatérvén a nagy ölbe,Idő sem jár körbe-körbe. A túlsó part iszapjábaNyomot írt a holtak lába. Fáradt, öreg szél simogatBomló emlék-kupacokat. Kísértetek létért sírnak,Fekete virágok nyílnak. Túlsó part feketesége;Onnan nem látni az égre…... Tovább »

  Csillagkapu-fantáziákBűvöletében a világ. Komor akcióhősöketEzer női vigyor követ, S vérengző szörnyetegeketVégül mindig földre fektet. Csillagkapu-fantáziákSzeszélye éppen korba vág. Mindig jelenét tükrözi,Mint kora, olyan a scifi. Bármilyen jövőt tételez,Saját jelenében evez. Csillagkapu-fantáziákA mai gombócot rágják. Régen?Bejártuk a Kozmoszt…Ma meg?Erőszakot – pénz oszt, S titkos pénzes társaságokIrányítják a világot… Csillagkapu-fantáziákAz önbizalmat koptatják. Számos akció-villanás,Nagyon kevés identitás,… Tovább »

Áznak a Tavasz-Remények;Új rohama jött a Télnek. Eső-gyalogság attakja,Szél-tüzérség támogatja. Vihar-lovasság: tartalék;Hozzá sötétült már az ég. Áznak a Tavasz-Remények;Hallgatnak a Jövő-népek. Napsütés szürkére vágva,Szkepszis gyűlik pocsolyákba. Tárul a végzet-kelléktár,Tagadássá dagad a sár. Áznak a Tavasz-Remények;De mégsem hunynak ki végleg.... Tovább »

Platón egyszer álmot látott,S megértette a világot. Árnyékai holt nagyoknakSűrű ködben bólogatnak. Tűz fénye a falra vetül;Lélek soha nincs egyedül. Nincs más, csupán a Szerelem,Ami nem hal meg sohasem. Csak ott maradt Platón áldott,Ahol egy szép álmot látott. Ahol Államot alkotott,Ott csak izzadság ragyogott. Amíg Platón álmot látott,Értette is a világot…... Tovább »

Nagy zöld betlis világ-tudatSaját fejébe vág lukat. Amíg vénlánnyá nem reked,Zöldről mekeg – zöldségeket. Pénz nyomába zölden gördül,Tyúkesze taplóvá zöldül. Nagy zöld betlis világ-tudatKipusztulás után kutat. Abortuszért lelkesedve,Felelősséget feledve Eszi dogma-főzelékét,S hirdeti a világ végét. Nagy zöld betlis világ-tudatSehol nem talál kiutat. Érzelmet sablonná száraszt,Bolsevik illatot áraszt. Műanyag magokat vetne,Világ-falansztert szeretne. Mű-kutya mű-nyelven ugat;Nagy zöld… Tovább »