Pete László Miklós versei

A valódi Titkok már kővé váltak,Tán hegyek ormain porladnak el…A Valóságra csak Isten figyel,A tudományok altatódalaÚjra és újra elfeledteti,Hogyan kezdődött egykorA Teremtés… Csak körbe-körbeÖnmagunk körül… Elrendelés anyó csak varrogat…Gondozunk mindig friss sátánokat… Mint amnéziás, örökös kulik…PedigA ValóságBennünkLakik…... Tovább »

Januári zúzmaraCsillan a faágon,Levéltömeg zöldell majd aHelyében a Nyáron. Hófehér lombkoronák,A szél rázza őket,Köd rejti utak mentén aSzínezüst erdőket. A ködben csak sejteni,Merre az út vége,Ráül a tájra a halálFehér csendessége. Januári zúzmaraCsillan a faágon,Levéltömeg zöldell majd aHelyében a Nyáron.... Tovább »

A Tél jeges országútjánStoppol a halál,Tüstént más dimenzióbaLép, aki megáll. A vén Idő közönyösenNéz, emlékezik,Mivel számára a halálNem is létezik. Csüggedten készít a halálGyászos mérleget:Isten helyett nem teremthetPusztán géneket. A Tél jeges országútjánPislog a halál,Mert a materializmusCsupa maszkabál.... Tovább »

Fagyos csütörtök utánJött didergő péntek,Terjed a köd, mint valamiEzüstös beléndek. Farkasordító hetetZárunk le ma este,Reszket a hidegtől már azEgész világ teste. Hideg hétfőt érhettükAz elején tetten,Aztán esti autózásSötét ködös kedden. Szerda reggel szélvédőmreSarat hányt az ördög,Aztán jött nagy hideggelA fagyos csütörtök. Fagyos csütörtök után ittA didergő péntek,Szorít a fagy, meg a köd, mintAz idegen érdek.... Tovább »

Ködbe dermedt vén Január;Pislogni se tud a határ. Köd-inváziós seregekLebegnek a világ felett, A Hitekre lasszót vetnek,Rossz jövővel fenyegetnek. Hanem a szabad AkaratMindig fűtött szoba marad, Mert a Felelősség örök,Viszont elmúlnak a ködök. A végzet jól nevelt szamár…Ködbe dermedt vén Január…... Tovább »

Hatodik évtizedemetTaposom.Nem lesz lassabb az Idő, haA kuplungot csúsztatom. Hatodik évtizedemetPergetem,Itt van velemDrága Társam,Anikóm,S a Szerelem.... Tovább »

Köd-világban hazafelé…Alig látok magam elé. Ezüstszárnyú köd-démonokFantomserege kavarog. Út mentén egy lámpa sem égSötéten tornyosul az ég. Köd-világban hazafelé…Tejszínű köd magja felé… Erőlködik a reflektor,Felettem köd-inkvizítor… Vastag köd-hullámvonalakSötétben felém rohannak… Köd-világban hazafelé…Minden sóhaj az Istené… Az útburkolati jelekMentén  araszolva megyek. Összefolyik ég és a part,Csak sejtem némelyik kanyart. Köd-világban hazafelé…Örök ösvény az emberé… Olyan a… Tovább »

Elfeledhetjük TrianontValaha?Aligha!Összetartozásunk egyikLegerősebbAlapja…Az eltelt száz szűk esztendőMáraAzzáAvatta. Eltespedünk megalkuvó “érveken”?Elfogadjuk véglegesnek?Nemigen. Senkire sem haragszunk,Senkit sem gyűlölünk,De –Nem feledünk… Közép-EurópaAzóta beteg –FojtogatjákGyűlölködőTrianon-fellegek… Elfeledhetjük TrianontValaha?Aligha!Jelkép lett,De nem Isten stalluma,A nyugat pökhendi cinizmusánakÖrökSzimbóluma. Elfogadjuk, ha körtefánRohadt som terem?Belenyugszunk mindörökre?Nemigen. Volt sátándíszes, megkésett barokk,Meg álszent, poshadt béke-szólamok…Nyakkendő mögül villant az agyar…“Nem számít, ha pár százezer magyar…” DeRomán,Szlovák,SzerbSe számított,De arról… Tovább »

Állítólag csak itt van fagy,Máshol süt a Nap,Tél-diktátor jég-agyaraCsak belénk harap. Fejünk fölött regnál a Tél,Mint már annyiszor,Láthatatlan Napunk felhőkMögött araszol. Ma a panasz-kapacitásKülönösen nagy,Bár most a pesszimizmus isCsontszárazra fagy. Állítólag csak itt van fagy,De ez meredek,Bő egy hete van már rajtunkA cudar hideg. Eloson majd, ha végre aRemény lábra kap;Állítólag csak itt van fagy,Máshol… Tovább »

Fagy dermeszti a világot,Hóval fenyeget,Ködkabátba öltöztek aSzürke fellegek. Elterpeszkedett rajtunk aTél, a vén szamár,Fagyot lehel köröskörülA látóhatár. De most, mikor regnál a Tél,Amikor erős,A világ már Tavasszal ésNyárral viselős.... Tovább »