Én is “fehér keresztény hetero” vagyok!
A megkergült bal akármit makog,
Mi itt élünk,
Halunk,
Ahol Múltunk, Jelenünk
Kart karba öltve andalog,
S maradunk,
Maradunk
Magyarok!
Múltból,
Jelenből
Isten néz le ránk,
Ez a mi Hazánk.
Hol áld,
Hol ver a sors keze,
Múltunk,
Jelenünk
Jövőnk
Egy velünk;
Hódítónak –
– Bármilyen álnéven neveztetik –
Nem engedünk.
Isten kegyelme:
Férfi s nő szerelme,
Áldása:
A Gyerek…
Szeretünk…
A Nő a Férfit,
A Férfi a Nőt;
S közösen neveljük
A Jövőt…
A globál-pénz akármit is morog,
Én is “fehér keresztény hetero” vagyok!
Az ateista erkölcsi szadizmus
Vörös csillagot szivárványra vált,
Ma pederaszta,
Holnap pedofil,
És fasiszta, ha lesz rá alkalom,
Mert célja nincs egyéb,
Mint eddig, más nem is lesz soha:
A hatalom…
Az Élet
Zajlik,
Pezseg;
Sohasem “halad” –
Ami tévút,
Mindig tévút marad.
A globál szolga akármit dadog:
Én is “fehér keresztény hetero” vagyok!
Senkit sem bántunk,
Meg nem támadunk,
De itt lakunk,
Élünk és halunk,
Magyarok vagyunk,
S míg a világ kerek,
Nem adjunk a Hazánkat
Senkinek.
Békében élünk mindenkivel,
De Hazánk,
Otthonunk – kell!
Profán csalás,
Rossz promiszkuitás,
Meg szivárvány-perverziók helyett
Élünk, ahogy eddig:
Szerény,
Tisztességes,
Szép,
Boldog
Életet.
Nők,
Férfiak,
Emberek,
Magyarok –
Én is “fehér keresztény hetero” vagyok!
