Köd-világban hazafelé…
Alig látok magam elé.
Ezüstszárnyú köd-démonok
Fantomserege kavarog.
Út mentén egy lámpa sem ég
Sötéten tornyosul az ég.
Köd-világban hazafelé…
Tejszínű köd magja felé…
Erőlködik a reflektor,
Felettem köd-inkvizítor…
Vastag köd-hullámvonalak
Sötétben felém rohannak…
Köd-világban hazafelé…
Minden sóhaj az Istené…
Az útburkolati jelek
Mentén araszolva megyek.
Összefolyik ég és a part,
Csak sejtem némelyik kanyart.
Köd-világban hazafelé…
Örök ösvény az emberé…
Olyan a köd, mint az Élet,
Minél sűrűbb, annál vénebb…
Köröskörül tán emberek…
De én – Hazafelé megyek.
Köd-világban hazafelé…
Hazafelé…
Otthon felé…
Van szembejövő forgalom,
Hálás örömmel fogadom.
Távolban remegő fények;
Örök életű a Lélek…
Jön a város…
Fény-csobolyó….
Valahol ott vár Anikó…
Köd-világban
Hazafelé…
Amíg élek,
Hazafelé….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: