Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Összetartozásunk egyik
Legerősebb
Alapja…
Az eltelt száz szűk esztendő
Mára
Azzá
Avatta.
Eltespedünk megalkuvó “érveken”?
Elfogadjuk véglegesnek?
Nemigen.
Senkire sem haragszunk,
Senkit sem gyűlölünk,
De –
Nem feledünk…
Közép-Európa
Azóta beteg –
Fojtogatják
Gyűlölködő
Trianon-fellegek…
Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Jelkép lett,
De nem Isten stalluma,
A nyugat pökhendi cinizmusának
Örök
Szimbóluma.
Elfogadjuk, ha körtefán
Rohadt som terem?
Belenyugszunk mindörökre?
Nemigen.
Volt sátándíszes, megkésett barokk,
Meg álszent, poshadt béke-szólamok…
Nyakkendő mögül villant az agyar…
“Nem számít, ha pár százezer magyar…”
De
Román,
Szlovák,
Szerb
Se számított,
De arról a nyakkendős banda
Hallgatott…
Területrablás…
Lélekmérgezés..
Betolakodni legyen mindig
Elegendő
Rés…
Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Nincs hozzá jogunk.
Magyarok vagyunk.
Ha élni akarunk,
S tudunk,
Magyarnak
Megmaradunk….
Úrrá lesz az Idő
Ilyen sebeken?
Nemigen,
Mert
Erkölcsileg
Törvénytelen…
Az asszimilánst nem bántjuk,
Szánjuk…
Már nincs ékezet a nevén…
Idegen létbe bitangolt
Szegény…
A Történelem hüllőbőre érdes,
Hullik
A gyenge,
A gyáva,
A férges…
Elfeledhetjük Trianont
Valaha?
Aligha!
Míg a Kárpát-medencében
Nem lesz valódi
Szép,
Közös Haza,
Addig nem…
Utána – béke poraira…
Itt egy
Üdvösség
Nem elég…
Egy nép sem lehet
Puszta töredék…
A svájci példa is kevés,
Itt Svájcabb kellene…
Hogy a Kárpátok alatt
A Jövőnek legyen elég
Helye…
Egyszer még összefogunk
Itt a Kárpát-medencében
Építünk majd
Gondosan és szépen,
Sok nyelven –
Egy békében…
Építünk
Házat,
Szépet,
Tágasat,
Nagyot…
De abban a partiban
A nyugatnak
Nem osztunk
Lapot….
