Fagyos télben fagyos ének;
Jég-agyara nőtt a Télnek.
A láthatár fagyban remeg,
Kezeimen újabb sebek.
Borongós hideg fojtogat,
Dér lepi be az ágakat.
Fagyos télben fagyos ének;
A Remények porrá égnek.
Vígságot hideg üt agyon,
Könny is megdermed a fagyon.
Kabátos-kucsmás emberek;
A levegőt köd üli meg.
Fagyos télben fagyos ének;
Fagyot tüsszögnek a rémek.
Fagyot lehel már a pokol,
És a Hit most nincsen sehol…
Megdermedt az egész határ,
Január – hóviharra vár…
Fagyos télben fagyos ének;
Az élők mégis remélnek.
Nem az entrópia teremt,
Nem is magától lett a Rend.
Fagyok csak fagyokban élnek;
Fagyos télben fagyos ének…