Pete László Miklós versei

Platón fekete kutyája;A filozófia – árva. Csupán teoretikusanA Lét – a semmibe zuhan. Csak zárt körben mozoghat aPuszta formális logika. Platón fekete kutyája;Az Igazság – be van zárva… Fogalmak diktatúrája…Platón fekete kutyája…... Tovább »

Én is “fehér keresztény hetero” vagyok!A megkergült bal akármit makog,Mi itt élünk,Halunk,Ahol Múltunk, JelenünkKart karba öltve andalog,S maradunk,MaradunkMagyarok! Múltból,JelenbőlIsten néz le ránk,Ez a mi Hazánk.Hol áld,Hol ver a sors keze,Múltunk,JelenünkJövőnkEgy velünk;Hódítónak –– Bármilyen álnéven neveztetik –Nem engedünk. Isten kegyelme:Férfi s nő szerelme,Áldása:A Gyerek… Szeretünk…A Nő a Férfit,A Férfi a Nőt;S közösen neveljükA Jövőt… A globál-pénz… Tovább »

Sárban úszik télközép,Poshadt szeme rebben;A fagy mára elmerült aLatyaktengerekben. Szemcsékben szakad a köd,Ráül a mezőre,Szürkéllik, mint gonosz tervekGonosz szemfedője.... Tovább »

Gonosz ködök januárja…Tornyosul a bajok árja… Ha a Hagyomány ellenség,Tobzódik az esztelenség. Pénz “jótékonykodik” vadul,S az erőszak elszabadul. Megfagyott a világ bokra,Hull a jövő – darabokra.... Tovább »

Immár a Télből kifelé,Új élmények, titkok felé. Vénülő Idő nyergében,Eltökéltebben, mint régen. Csillog már az Aranyalma,Véget ér a Tél hatalma. Immár a Télből kifelé,Új Örömök, Célok felé.... Tovább »

Jeges, morcos januárbanÚszom a pech-szériában. Nagyon messze még a Tavasz,Hol ez megy tönkre, hol amaz… Újfent szigorodik a Tél,Jegesen csillan az acél… Jeges, morcos januárbanA világ – jegesre váltan… Az Idő fagyosan pereg,Triumfál a durva hideg. Hó nélkül szorongat a Tél,A Hold magányosan regél. Úszom a pech-szériában,Jeges, morcos januárban…... Tovább »

  Téli bajok áradata..Véget érhet-e valaha? Bele sem merek gondolni,Mi tudna még elromlani… Idegeimet cibáljaA technika démonkája.. Lesz baj, amíg tart az Élet,Csak ne rakásra jönnének… Még mindig a régi lencse,Várakoztat a szerencse. Isten nézi, ördög adta…Téli bajok áradata….... Tovább »

Atlantisz a Múltba fagyva,Jövőre vár – letagadva… Hogyha Életre szeretjük,Esetleg túl is élhetjük. Évmilliók- időtenger…Ősi a Földön az ember… Civilizáció akad,S a Jövő – hiánycikk marad… Jövőt kínál –Múltba fagyva…Atlantisz – még letagadva…... Tovább »

    Isten sosem platonizál;Csak embernek kell ideál. A Lét tengerén nem uszony,Csupán profán elvi viszony. Élettelen színben játszik,Nem mítosz – csak annak látszik. Jó Jóra,Rossz – rosszra talál…Isten sosem platonizál.... Tovább »

Fáradt téli éjszakánFáradt holdfény néz le rám. Fent sötétség gomolyog,Alszanak a csillagok. Hogyha élni akarok,Mindig lesznek új bajok. Egymást űzi Nyár, s a Tél,Minden jobb a Semminél. A sátán vén bonviván,Mindig múló és profán, Fáradt holdfény néz le rámFáradt téli éjszakán.... Tovább »