Pete László Miklós versei

Hunok ütött-kopott üstje…

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Aki csak a füstöt látja,
A más uralmát kívánja.

Akiben meg a tűz lobog,
Abban hunok szíve dobog.

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Modernebbek tán akadnak,
De – nem hun dalra fakadnak.

Tépte száz túlerő ága,
De – míg élünk
Nekünk
Drága.

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Milliónyi gyertya lobog;
Hunok,
Gepidák,
Avarok…

Innen soha el nem mentek;
Bennünk
Tűzzé,
Vérré lettek.

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Téres Kárpát-medencében
Büszke Múlt köpönyegében…

Most is mindenütt túlerő,
Dologidő…
Dologidő…

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

Jövőt írni fel az égre..
Konföderáció kéne…

Konföderáció kéne…
Konföderáció kéne…

Hunok ütött-kopott üstje…
Kinek tüze,
Kinek füstje.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!