Pete László Miklós versei

Atlantiszról – sohanapján

Atlantiszról – sohanapján…
Ballagunk a magunk útján…

Istentől – Akarat és rend;
Végzetet – az ember teremt…

Csupán bennünk rejlik kényszer;
Semmi sem történik kétszer.

Atlantiszról – sohanapján…
Fészkelődik a toportyán.

Sürgölődünk egy kaptafán;
Minden amnézia profán.

Magunk ellen örök portyán…
Atlantiszról – sohanapján…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!