Pete László Miklós versei

Őszi ködben Múlt imbolyog

Őszi ködben Múlt imbolyog,
Régi vicceken mosolyog.

Régi kedves ősz-illatok
Emléke frissen gomolyog.

Fekete-fehér remények;
Szép, savanykás diákévek…

Más világ ezernyi szinten…
Konkrétabb volt akkor minden…

Földi Ősz sajogva forog;
Őszi ködben Múlt imbolyog…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!