Pete László Miklós versei

Kései hunok honában

Kései hunok honában,

Múlt éled piros ruhában.

 

Kézigyártott történelem

Repedezik ezer helyen.

 

Némelyik rése már oly tág:

Benéz rajta az Igazság.

 

Kései hunok honában

Ősz lovagol bő ruhában.

 

Roskad a hamis épület,

Szél rázza a paneleket.

 

Szellem anyóka söpröget

Hamismúlt-faleveleket.

 

Kései hunok honában

Kétely sétál köd-ruhában.

 

Tűzhely hamujában gubbaszt

Toprongyos Hamupipőke,

 

Míg a mostoha nővére

Tankönyvek báljában táncol…

 

Kései hunok honában,

Varjak ülnek szomszédságban.

 

A területrabló retteg,

Hogy rabolt – nem bocsátja meg…

 

Ezer poshadt dajkamesét

Lő a világba szerteszét.

 

Kései hunok korában

Jelen ül – csalánruhában.

 

Áporodott vén modernség

Gagyog lila csalimesét.

 

Férfilét értéke csappan,

Eszmény lett a divat-kappan.

 

Kései hunok honában

Dogma-bizsuk garmadában.

 

Csillogó utak tömege 

Invitál a híg semmibe…

 

Isten se lát a Jövőbe,

De azért van út –

Előre…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!