Pete László Miklós versei

Szeptemberi hétköznapok;Nyár fájó emléke sajog. Korán jött őszi hidegbenNosztalgia szele rebben. A vén Idő foga vacog;Keményednek a hajnalok. Hátunk mögött tegnap kocog;Szeptemberi hétköznapok.... Tovább »

Örök válaszút a világ;Istent nem mindenütt hallják. Bőg a dogmatikus fajta,Isten csak mosolyog rajta. Amerre nagyobb a lárma,Ott nincs üdvösség, csak számla. Örök válaszút a világ,Minden kétely lélekbe vág.... Tovább »

Az Évfordulónk utáni naponRagyog az énDrága KisCsillagom… Meghitt és csendesKora őszi estén,Felhőfodrok az égboltNéma testén… A kert mélyén egyTücsök ciripel,A hallgatag IstenCsendben figyel… Itthon ragyogAz énKis Csillagom;Amíg csak élek,SzeretemNagyon….... Tovább »

Drága Kincsem, Te nagyon Aranyos, Te mindig szép, Mindig kívánatos, Kicsi Tündérem, Csacsogóm, Csinoskám! Még temérdek szép boldog évet Hozz rám!... Tovább »

Régi őszön,Atlantiszon…Elmerengtek a tegnapon… Mélázgattak a holnapon,Szidták az Életet – nagyon… Nem látták, hogy a hegyfokonSunyi, sötét végzet oson… Régi őszön,Atlantiszon…Alkudoztak a piacon. Volt “tartozik”, meg “követel”,Vész szele se sodorta el. Tettek-vettek,Irigykedtek;Profán módra veszekedtek. Sunyi, profán végzet osonRégi őszön,Atlantiszon…... Tovább »

A Szép mindig természetes,Nem csinálmány-féle,Velünk együtt vegyül el azIsten örömébe. Nem diszponál se hatalom,Se a pénz felette,Olyan marad, amilyennekIsten teremtette. Ha doktrína-vitézek azErőszakra lesnek,Tákolmányaik a SzéptőlMindig messze esnek. A Szép mindig természetes,Mint a tiszta sóhaj,Lelkünk kicsi szobájábanÉl együtt a Jóval.... Tovább »

Derűs kora őszi naponIsten ül egy korhadt padon. Verőfény a lombok felett,Izzadnak az őszi egek. A Teremtő sorba rakottSzáz megszentelt Pillanatot. Ott ülnek csendesen, szépenŐszi lombok rejtekében. Múlt-anyókák Jövőt szőnek,Isten biccent az Időnek. Hátradől Isten a padon;Derűs kora őszi napon.... Tovább »

Egy kicsi ház valahol…Lyukas a tető…Nem védi, csak tömérdek gaz,Meg a Teremtő… Majd ha jogerős papírtSzül a hivatal,Akkor derülhet ki róla,Hogy élni akar… Egy kicsi ház valahol…Porlad, mint a szó;Minden Élet előbb-utóbbMás dimenzió… Egy kicsi ház valahol…Magányba szorult…Emlékbozót mélyén továbbLélegzik a Múlt… Egy kicsi ház valahol…Bármi vihogás…Amíg élünk, előbb-utóbbLeszFeltámadás.... Tovább »

Úgysem adjuk fel soha,Lehet a sors mostoha,Küldhet meccsünkre rossz bírótA sátánok cinkosa… Úgysem adjuk fel soha,Nem hűl ki a Múlt pora,Lehet a profán világunkAkármilyen ostoba.... Tovább »

Most ül az Ősz a trónjára,Szélzúgás a harsonája. Levélhalmot röpít tovább,Rázza az öreg körtefát. Hideg őszi eső szakad,Végleg temetjük a nyarat. Most ül az Ősz a trónjára,S ez a rendszerváltás – drága. Nyarat adtunk el ősz-végen,Nyarat – semmiért egészen…... Tovább »