Verőfényes szép idő volt akkor.
A díszgombokon csillogott a Nap…
Egy fekete, háromszögű kalap
Alatt a szem akkor pillantotta meg
Azt a sereget,
Amely Pákozd és Sukoró között
A magyar függetlenség védelmére
Legott
Felsorakozott…
Talán ma egyáltalán nem ezt várta
Jellasics bán
Őexcellenciája…
A reggel kezdett délelőttbe nyúlni…
Úgy tűnik,
Nem fognak visszavonulni…
Nem ezt ígérték Bécsben!
Skandalum!
Úgy volt, hogy nem lesz igazi hadjárat,
Az út egyenesen Pestre vezet,
S nem lesz egyéb,
Mint szüreti menet.
Hogy zsákmány lesz majd,
Több is, mint elég,
A magyar söpredék,
Ijedten hallgat el,
Csak néhány tucat
Akasztófa kell…
Kegyelem
Majd csak később adható,
Minden rebellis
Kötélre való.
A magyar majd menekül
Nyakra-főre,
A császár nevében
Gyerünk,
Előre!
Pesten lesz áldomás,
Meg hivatalos felhatalmazás,
Teljhatalom,
Utána kitüntetés,
Nagy halom…
De mégis…
Pesten mi történhetett?
A háromszögű csákó megremeg..
Felsorakozott
A magyar sereg…
“Mindegy!
Túlerőben vagyunk!
Előre!
Zenekarunk a Gotterhaltét zengi,
A lázadókat ne kímélje senki!
Ez itt harcképtelen
Lázadó csürhe,
Futni fognak az első lövésre.
A rendes csapat közöttük kevés,
Azoknak jár
A megtizedelés;
A fegyveres lázadás nem akármi;
Hogy merészelnek az utamba állni?”
Már szól az ágyú,
A puskák ropognak,
Jellasics hadai beleszaladnak
A most születő honvéd hadseregbe…
Megtorpannak…
Az őszi nap meleg…
Délután már
Hátrálni
Kezdenek…
Egy pesti hírlapíró jegyzetel,
Már lóháton száguld az inasa:
“Pákozdnál megkezdődött a csata!”
Jellasics izzad…
Meleg a szeptember…
“Az ön zászlóalja nem boldogul?”
“Nagy veszteségem van, tábornok úr!”
“Menjen rohamra tüstént
A lovasság!
A vértesek, meg dragonyosok tudják,
Hogyan kell azt a csürhét eltaposni!”
Tüstént rohamra indul
A lovasság,
De odaát is
Lovasok fogadják,
A Miklós-huszárok kardja ragyog,
Már menekülnek a dragonyosok,
A lomha vértes
Fogságba esik,
Vagy huszárszablyával ismerkedik.
“Mi ez a vad, rettegő csőcselék?”
“Ez az ön balszárnya, tábornok úr!”
Jellasics bajsza
Csúnyán
Lekonyul…
*
Leszáll az est,
Csak ágyúharc folyik.
A magyar had őrzi állásait.
Hét ember nem élte túl a csatát,
De sokkal több a halott – odaát.
Honvédek ülik körül a tüzet,
Tudják: lesz sokkal nagyobb ütközet,
A mai napon
Bennük,
S Általuk
Most született meg
A Honvédsereg.
