Én hordozlak,
Uram,
Ha kell, a vállamon,
Vagy lelkemben,
Idebent,
De tudnom kell,
Mit jelent
Neked
A Rend.
Én elbírlak,
Uram,
Amíg csak élek;
Ha gyöngül a test,
Erős marad
A Lélek.
Lehet hideg a víz,
Vagy mély a tenger…
Téged hordozlak,
Uram,
Mennem kell…
Csak mosolyogsz,
Uram,
Míg a lelkekben
Épségben a távlat,
Bármelyik őrült sátán kiabálhat,
Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,
Uram.
Léphetnek elénk
Gátak,
Vagy falak,
Vállaltalak,
Hát tovább hordalak.
Tovább viszlek,
Uram,
Míg akarod,
S hagyod,
Míg engeded,
Hogy cipeljem
Terhedet.
Viszlek,
Uram,
De gondold meg…
Tán tudnom kéne
A miérteket…
Sose nógatsz,
Tudom, hogy
Menni kell,
Nagy megtiszteltetés
A nagy teher…
Megyünk…
Te trónolsz
Bennem, és
Felettem,
Neked az idő áll,
A Lét rohan,
Nekem cammog a Lét,
A vén Idő suhan…
Én egyszer majd –
Még nem tudom, mikor…
Majd állva fogok
Meghalni,
Uram…
