Ősz-öbölben
A vén hajó
Megpihen;
Mielőtt a
Tél-szorosba
Elindulna,
Itt szunyókál
Csendesen.
Ősz-öbölben
A vén Idő
Hallgatag;
Elnézi a
Színpompásan
Fonnyadozó
Kora őszi
Lombokat.
Ősz-öbölben
Múlt és Jelen
Összeér;
Tétlenül és
Remény nélkül
Szép Jövőről
Álmodozni
Mit sem ér.
Ősz-öbölben
Isten
Szent
Álma
Pereg;
Innen látszik,
Hogy a világ
Csupa-csupa
Átmenet.
Ősz-öbölben
Titok lebeg
A vízen;
A Teremtés
És az Élet
Nem ér véget
Sohasem.