Pete László Miklós versei

Az anyagról tudjuk régen…Az energiáról is.Minden olyan érv,Ami azt mondja:Eltűnik – hamis. Hát a Lét?Elillan-e?Hát az Élet?Marad-e?Hát a Tudat?Hát a Lélek?Elillan, vagyMarad-e? Az ÉletAz élettelen anyagból keletkezett?Dogma-földön…Köd-időben…Valamikor…Valahol…Mert élettelenbőlÉletMa már éppenNem keletkezikSehol. Az ÉletTán fenn teremA dogma-fán?A semmiből keletkezik,Semmibe tűnik talán? Anyag törvénye az entrópia,Elmondja a termodinamika….A legegyszerűbbFormában kellStabilizálódnia… Az Élet nem entrópia fia… Az Élet… Tovább »

Augusztus pazar pompájaA Nyarat lassan lezárja. Biztatást, útravalót adAz utolsó nyári hónap. Feltölt majd a jövő Nyárig,Következő napsugárig. Újat nyit,A régit zárjaAugusztus pazar pompája.... Tovább »

Szeszélyes az idei Nyár,Sok eső, kevés napsugár. Néhol Tavasz után kutat,Máskor meg már Őszre mutat. Barna levél zörög a fán;Csak ihar jön – vihar után. Szeszélyes az idei Nyár,Zaklatott Múlt – Jövőre vár… Idősíkok Múltba bújnak,Mint a szétterpesztett ujjak. Mindig a Jelen ad erőt;Teremt Múltat,Teremt Jövőt… A Hit a legerősebb vár;Szeszélyes az idei Nyár.... Tovább »

Minden Jövő bozót-fajta,Át tudok-e törni rajta? Velem a kor már andalog,Ötvennyolcadikban vagyok.. Munkakedvem azt ígéri,Mindenben marad a régi. Bozót,PalotaVagy pajta?Még át fogok törni rajta.... Tovább »

Craiovai trianonok Lelke sötétben kucorog.   Lehet bármennyi napsugár, Hozzájuk utat nem talál.   Komor, sötét lelki fagyok;A bárgyúság szinte ragyog… Craiovai trianonokEltorzult arca vicsorog. Nehéz ám a győztes félnek…Szegények – még mindig félnek. Területrabló keresztje;Száz éve kell, hogy viselje… Craiovai trianonok;Sűrű sötétség gomolyog… Tombol a rettegő sereg;Sajog a lelkiismeret. Harag fogai nem koptak;Gyűlölik –… Tovább »

Harminc éve riogatnakJöttével hő-sivatagnak. Felül glória kornyikál,Alul meg lóláb kandikál. Villámgyorsan oszt és szoroz,Alkalmazkodik a gonosz A mindenkori divathoz,Míg az neki profitot hoz. Globális felmelegedésLesz, vagy globális lehűlés? Hírlik ez is,Hírlik sz is..Tudós mondja ezt is, azt is… Az egyik a végső csapás;Vagy mindkettő találgatás? Esetleg szót egyik sem kap,Mert egy üstökös belénk csap? A… Tovább »

Mindig körülményes JelenTrónol fent az Idő-hegyen. Múlt a Minden túloldalánSzétterül, mint az óceán. Emitt fehér semmi-kendő,Benne nyugszik a Jövendő. Mindig körülményes JelenKebelében sok gond terem. Gond, amitől világ éled,Mert a gond az mindig – Élet. Mindig körülményes Jelen –Egyedül az Idő-hegyen…... Tovább »

Minden korok összes ÁlmaKözös világba van zárva. Amilyen Álmot álmodunk,Magunk is olyanok vagyunk. Álmokból épül a rendünk;Istennel együtt teremtünk. Minden korok összes ÁlmaÁlom-dimenziók ára. Hogyha gonoszat álmodunk,Gonosz világot alkotunk. Isten érzi minden tettünk,De nem álmodhat helyettünk. Más álmok és más világok;A rés mentén nincsen árok. Az Álom sohasem árva;Minden korok összes Álma.... Tovább »

Atlantisz előtti korokEmléke csöndben mocorog. Idő hullámai verik,Nagy ritkán felszínre vetik. Hogyha int az Isten ujja;A profán szkepszis gyalulja. Atlantisz előtti korok;Történelem könnye csorog. Az ember ősi faj lehet,De inkább gyárt elméletet Ami mindent elfeledtet,Saját Múltján vágva eret… Teremtés eresztékei;Már mindent a rozsda lepi. Isten hallgat és mosolyog;Atlantisz előtti korok.... Tovább »

Augusztusnak első napjánRáébred az ember,Hogy ez a Nyár is elszalad,Jön majd a szeptember. Rövid Nyárnak hosszú Ősz, Tél,Meg Tavasz az ára,Hálásan nézünk a halvány,Bágyadt napsugárra. Augusztusnak első napjánTöbbször áztunk bőrig,Konstatáljuk: még egy teljesHónap van az Őszig.... Tovább »