Atlantisz előtti korok
Emléke csöndben mocorog.
Idő hullámai verik,
Nagy ritkán felszínre vetik.
Hogyha int az Isten ujja;
A profán szkepszis gyalulja.
Atlantisz előtti korok;
Történelem könnye csorog.
Az ember ősi faj lehet,
De inkább gyárt elméletet
Ami mindent elfeledtet,
Saját Múltján vágva eret…
Teremtés eresztékei;
Már mindent a rozsda lepi.
Isten hallgat és mosolyog;
Atlantisz előtti korok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: