Pete László Miklós versei

(Fradi-Süduva 4:2, 2019. augusztus 29.) Ma játszunk a Süduvával.Hogyha a Csapat kilábal A múlt vasárnapi sokkból,Továbbjuthat a play offból, S végre csoportkörbe kerül.Ha jól buzdítjuk – sikerül! Odakint LitvániábanGól nélküli döntetlen volt. Idehaza muszáj nyerni.Gyerünk, fiúk!Hajrá Fradi! Szegény embernek van a gőz,Litván földön is vízzel főz. Az ellenfelünk nem nyafog,Biztos, hogy ma harcolni fog. Talán… Tovább »

Nosztalgiák szülőanyjaA vén nyárutó,Belé kapaszkodik mindenFelnőtt nebuló. Lezárul a kánikula,Jön az őszi sár,Mindig nehéz megélni, hogyVéget ért a nyár. Nyár van még, de sárgulni kezdAz egész határ,Most múlik el, és sokáraLesz majd újra nyár. Nosztalgiák szülőanyjaA vén nyárutó,Mert a legtöbb ember spontánIdőutazó. Vagy némely múltbeli boldogPillanatban él,Vagy képzelt jövőben, amitEljönni remél. Vén cezúra…Jövőt kezdő,Múltat oszlató…Nosztalgiák… Tovább »

Augusztus a végét futja,Várja a Múlt alagútja. Szűkebb lesz az égi határ,Múzeumba kerül a nyár. Az ünnep-évszak elfogyott,Jöhetnek a hétköznapok. A Jövőt Isten sem tudja…Augusztus a végét futja.... Tovább »

Körös-parton,Körös-parton…A városerdei strandon… Nyárutónak szép idejénÚszkáltam és labdáztam én. Velem volt kicsi Családom,Feleségem,Két szépLányom… Úsztam,Labdáztam,Merültem;Kár, hogy begyulladt a fülem… Verőfényes,Boldog napon,Körös-parton…Körös-parton…... Tovább »

Esők siratják AtlantisztÉvezredek óta,Tagadjuk a létezését,Pedig tudunk róla. Egykor volt régi világnakCsúnya lett a vége,Atlantisz végleg lemerültA tenger mélyére. Atlantisz világát máraMítosz mélye rejti,A hivatal nem tud róla,Csak a többség sejti. Esők siratják AtlantisztSzerte a világon,Hamisított történelemÜl az idő-ágon. Isten hallgat…Varjú károg…Doktor birka béget…Profán liturgia soseHozhat üdvösséget. Bármit kar pénz, hivatal,Szólni fog a nóta,Esők siratják… Tovább »

Az Idő ormán mindig a Jelen;Hátunk mögött a Múlt síkja pihen, Ha köré távlat-patina terem,Felmagasodik,Mint Történelem. Ha nem sikerül nyomot hagynia,Jön a feledés,Mint entrópia. Az Idő ormán mindig a Jelen;Örök,Változékony,Megfoghatatlan…... Tovább »

Amit nekem nyújt az Élet,Azzal én boldogan élek. Amit nekem nyújt, elveszem,Ami meg nincs, nem keresem. Családban ésSzerelembenMegöregedhet az ember. Ha majd egyszer indulni kell,Gyermekeim temetnek el. Isten látja, azzal élek,Amit nekem nyújt az Élet.... Tovább »

Pillanatnak él az Ember,S Jövendőre vár,Hol lehet itt az egyensúly?Hol van a határ? Lelkünkben mindazon szépségMindig megmarad,Ami előbb Jelenben voltBoldog Pillanat. Nyárutókor mi fontosabb?Tűz a napsugár,Vagy hogy néhány napon belülVéget ér a Nyár? Ha másképpen válaszol kétPoéta-diák,Lesz utóbb két ellentétesKöltői világ. Később aztán elfelejtiMinden kritika,Sokkal előbb volt nyárutó,Mint poétika.... Tovább »

Isten hallgat a szívére,Tudja, sohasem lesz vége. Elmúlik, ami csak divat,Zörgő holmit sose sirat. Amikor a távlat rozsdás;Nincs fejlődés – csak változás. Isten hallgat a szívére;Zárt ablakon sose néz be. Nem utánozni – élni kell,Műanyag életre nem kel. Folyik a Jövendő vére;Isten hallgat a szívére.... Tovább »

Vége feléKözeleg a Nyár,NekrológotZeng a napsugár. Bár még fennenTombol a meleg,GyülekezikA madársereg. Sárga köntöstÖltött a határ,Vége feléKözeleg a Nyár.... Tovább »