A vén Idő múzeuma
Hegyormokon áll,
Portása a bottal járó
Vén, süket halál.
Tárlóból, teremből sok van,
A vendég kevés,
Csak özönvizek után van
Tárlatvezetés.
A fiktív szárny vezetője
Ifjú piros ász,
Végzetről, szerencséről és
Létről magyaráz.
A vén Idő múzeuma
Látogatható;
Ami igazán fontos, az
Sose eladó.
A fontos ügyek részlege
Mindig nyárias,
Drága a Nyár, de az Isten
Nem anyagias.
Az első szobában a Szfinx
Örök-rigolyás,
Ne mondjuk a Teremtésre,
Hogy ősrobbanás!
A vén Idő múzeuma
Nem marad adós,
Az alagsort takarítja
Mindenféle jós.
A színpadon éjjel-nappal
Adnak valamit,
Világvége-hisztériák
Bohózatait.
A sarokban a vén Charon
Füstöt ereget,
Evolúcióról mesél
Régi vicceket.
A vén Idő múzeuma
Ott fenn, a Hegyen,
Márványszobrokkal tele a
Kupolaterem.
Színes képek borítják be
Az összes falat;
Az Ember a Teremtésnél
Nem fiatalabb.
Akit az Élet és Isten
Léte érdekel,
Annak ott bent Rhadamanthüsz
Magyarázza el.
A vén Idő múzeuma
Égi Haladék;
Várja, hogy felnőjön végre
Az Emberiség.