Valamilyen profán “eszme”
Mindig elénk áll keresztbe.
Őrült drog-ideák tana
Világot boldogítana
Egyenlőséget reszelne,
Szögesdrót mögé terelne.
Valamilyen profán “eszme”
Börtön-jövőbe rekeszt be.
Programozná az agyunkat,
Kicserélné tudatunkat,
Szállhatnánk világgal perbe,
Ha nem találnánk – Jelenre.
Valamilyen profán “eszme”
Bújik “humánus” jelmezbe,
Füstködfelhőként ereget
Mesterkélt jövőképeket.
Rózsaszín az elmélete,
Gyakorlata meg fekete.
Semmiféle profán eszme
Sem hoz jobb jövőt a Földre.
Lehet jó teóriája,
De sohasem garantálja,
Hogy az egyéni tisztesség,
S a személyes felelősség
Vezeti a gyakorlatot.
Isten támpontokat adott,
Csupán azokat követve
Juthatunk egy szebb Jövőbe.
Az osztályharc-kommunizmus,
Pénzerkölcs-liberalizmus
Mindig a pokolba vezet,
Velük tisztesség nem mehet.
Célnál az eszköz fontosabb,
Az választ helyettünk utat,
Minden út oly céllal ékes,
Amire az eszköz képes,
De talán az út végtelen,
Mindig új célokat terem,
S az eszköz nem eszme-bőség,
Csak – személyes felelősség…
Figyeljünk: dogma-tévutak
Zsákutcába ne húzzanak,
Ne álljon elénk keresztbe
Semmiféle profán “eszme”.
