Atlantisz…
Valaha régen…
Távol Idő-erdőszélen…
Még csak nem is “elfeledve”,
Hanem – a semmibe vetve…
Ezer jele megtagadva,
“Elmélethez igazítva”.
Atlantisz…
Az Isten balján…
Idő kihalt tengerpartján…
Ha nagy úr a teória,
Minden múlt a jelen fia,
A múlt csak üres targonca…
S a jövő?
A jelen konca…
Atlantisz…
Elfeledtetve…
Kollektív tudatba űzve…
Egyenes vonalú dogmát
Rossz tankönyv-tömkeleg nyújt át,
Vágunk “terepszínű pofát”,
Bottal ütjük a Múlt nyomát.
Atlantisz…
Elfeledtetve…
Örök hullámsírba vetve…
Hiába nyugszik odalent,
Még holtan is
Veszélyt jelent…
Hogyha egyszer előbújna,
A dogmákra halált hozna…
Atlantisz…
Elfeledtetve…
A végzetet fenyegetve…