Összetákolt ál-mítoszok
Rozsdás gyűrűje csikorog.
Bezzeg középen a Magyar
Még most sem tudja, mit akar.
A bátor maradna állva,
Alkalmazkodna a gyáva.
Összetákol ál-mítoszok
Sok hazugsága nyavalyog.
A pszeudo-történelem
Visít, vonít keservesen.
Béget a sok zagyva mese,
Nincs összhangban egymással se.
A múltat mind széthordanák,
Tán nem is volt Magyarország…
Dákoromán, morva kórság,
De – mi voltunk a Valóság…
Középkori “Szlovákia”,
Meg dák-román mizéria
Mind izzadságszagú kamu,
Nem tűz,
Nem is füst,
Csak – hamu…
Sejtik, hogy hazug az ének,
Különben – nem gyűlölnének…
Ál-mítoszok múltat lopnak,
De – Jövendőt nem adhatnak.
Keresnek majd újabb urat,
S – elárulják gazdájukat.
A friss valóság kikacag
Rozoga ál-mítoszokat.
Konföderáció kéne,
És a népek között – Béke.
Nem hódolás ál békéje,
Hanem – az Igazi Béke.
A valódi Múlt – nagy erő;
S a közös Múlt –
Közös Jövő.
