Pete László Miklós versei

Nyarat hozó Pünkösd napjaA rosszkedvet kikacagja. Kitárja lelkét, aki él,Vidáman susog a levél. Kurta lett az égi szakáll;Harsányan zeng az ifjú Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaA gyávaságot kacagja. Rettegni: önkéntes halál,De – életre szólít a Nyár. Nyarat hozó Pünkösd napjaAz árulást is kacagja. Élet-csodát más nem tehet,Csak tiszta lelkiismeret. Jövőt Jókedvünkhöz szabjaNyarat hozó Pünkösd napja.... Tovább »

Kiüresedett egy életmodell…A szemünk láttára…Európában…Lelkét, ami volt – sokat küzdött érte…Csillogó profánHulláraCserélte… A holt profánra Isten sem figyel;Kiüresedett egy életmodell… Európa túlkoros óvodás;Játékszere – az önfelszámolás. A lélektelenség tétet emel:Kiüresedett egy életmodell. Szegény, gyermekké rekedt Európa…Azt hitte,Nem kell Isten,Felelősség,A multikulturális varjúhadReggelre csalogánnyá nemesül,S a pénz majd mindent megoldEgyedül… Az Élet csak profit-vakáció,Meg lila gender-evolúció,És jó… Tovább »

Emmausz örökkévaló;Minden más enyésző,Fakó… Bármilyen profán gond éget;Örök Emmausz az Élet. Minden Kezdetben,Finisben…Velünk a hallgatagIsten… Minden más enyésző,Fakó…Emmausz – örökkévaló…... Tovább »

Csökkentett módban jött a nyár,Tócsákban úszik a határ. Az égen bozontos, undokIszapszürke esőfrontok. A Jelen tétova vidék,Élni akar a Maradék. Gyülekezik az új tatár;Csökkentett módban jött a nyár…... Tovább »

Egykedvű Öreg Csónakos;Az Idő habja zavaros. Korhadt, vén árboca csorba,Sose kerül rá vitorla. Évszázadok kanyaraitTeszi fenségessé a Hit. Egykedvű Öreg CsónakosLába holt szkepszisre tapos. A parton enyészet sara,Rég holt nemhitek mocsara… Az Idő néhol szétterül,Másutt lendületbe kerül. Egykedvű Öreg Csónakos;Az Idő mindig – fapados…... Tovább »

A hatalmas Viking bárkaA Hableányt kettévágta, Mint a barmot, letaglózta,A víz színe alá nyomta. Vajon miért rohant bele?Mit művelt?Nem vette észre? Őrség, radar nem volt rajta?Csak úszott, mint a vak marha? Szegény nyomorult hableány,Csak hajókázott a Dunán… A Viking meg aznap esteVoltaképpen kivégezte… Amikor át is ment rajta,Miért tolatott még vissza? Sétahajó volt a Dunán…Szegény,… Tovább »

Téridő Trianon-síkjánCammog az Idő-vonat,Doktor Történelem itt nemGyógyítja a rossz fogat. Tán millió Idő-síkonNormálisabb a világ,Tán egyedül csak minálunkNőnek fordítva a fák. Alomalja-történelem,Abszurd, egyedi vidék;A távlatok torz hiányaSosem szükségszerűség. Téridő Trianon-síkjánA csalárdság ünnepelA híres európaiJogrend orra nem szelel. Dákot és morvát hazudtoltA modern kori Júdás,S horribilis jutalmat nyertA többszörös árulás. Azóta egy évszázadotFogadott be a pokol,És… Tovább »

Okulárés vén TrianonSunyít rozsdás Idő-fokon. Látja, hogy a gyűlölt MagyarTovábbra is élni akar. Pesszimizmussal gyötörve,Megfogyva,De meg nem törve… Okulárés vén TrianonSunnyog fonnyadt határokon. Áll sötéten, büszkélkedve,Mint a mézet rabló medve. Vonít a hazugság-fokon,Mint a vén globális rokon. Művirágok között teremParódia-történelem. Klónozott, herélt masztodon;Okulárés vén Trianon.... Tovább »

A legelső nyári naponIsten ül egy égi padon. Gyűrött, borongós fellegekTartják megszállva az eget. Ködpára a világ felett,Újabb nagy eső fenyeget. A legelső nyári naponÁlmok cikáznak szabadon. Isten ül egy égi padonA legelső nyári napon.... Tovább »

Kenetlen világkerekekSzoprán hangon nyekeregnek. Kapzsi profitelv teremtettFejére állt értékrendet. Anyag-istenek ablakánDörömböl a nyegle profán. Kenetlen világkerekek;Művirágtól ég a berek.... Tovább »