Pete László Miklós versei

Idő-szoros sziklái köztA vén sátán Múltat füröszt. Ahol túlságosan tiszta,Víz viszi a szennyet vissza. Ha Jelen dogma szervezi;A Múlt csak önmagát eszi. Ha  a Jövő mesterséges,“Megfelelő”  –Múlt szükséges… Sátán a profánnal szemközt;Idő-szoros sziklái közt…  ... Tovább »

A néhai Artúr királyTalán soha nem volt király… Minden őse szarmata volt,Itt, az Alföldön lovagolt, Innen ment Britanniába,Vagy nem oda?Csak Bretagne-ba? A néhai Artúr királyAligha lehetett király. Európa közös hőse,Tündér mítoszaink őse Lovagolt – tán nagyon régen,Kardot tartott a kezében… A néhai Artúr királyFutott az álmai után? Kerekasztal lovagjaiVoltak legjobb barátai? Kergették a Szent Gráljukat?Vagy… Tovább »

Atlantiszból – szeretettel;Sose változik az ember… A bajok és a panaszok,Még ma is mind ugyanazok. Még ma is a vén kapzsiságFüttyére táncol a világ. Atlantiszból – szeretettel;Ugyanaz maradt az ember… Az erőszak is ránk maradt,Csak “tudományosra” dagadt. A hitszegés tartja magát,Ma is éli virágkorát. Atlantiszból – szeretettel;Sok újat alkot az ember… Világboldogító dogmákÉs “objektív” teóriák… Tovább »

Nyárköszöntő könnyű ének;Ismét megújul a Lélek. Forró napok gyülekeznek,Múltak Jövő-Hitet tesznek. Magasról néz le ránk a Nap;Szent emlék minden Pillanat. Rejtélyek fényei égnek;Nyárköszöntő, könnyű ének…... Tovább »

A profán lét csupa látszat,Nem kell se Hit,Se Alázat. Valódi munka? – rossz pálya!Csak a siker akadálya. Nem kell alkotni – csak menni,Tenni se kell, csak ott lenni… A profán lét csupa látszat,Nem Épületet…Csak mázat… Reklámozni cipőpasztát,Sztárolni a pederasztát, Közben egyet se búsulni,Le kell a pénzhez butulni. A profán lét csupa látszat,Az ember csak eszes… Tovább »

Hercules térképet szemlél;Nézegeti, kitől nem fél. Egyik szélen Tirünsz vára,A másikon Trója állna… A lap tetején Trákia,Alul a fáraók hona. Hercules térképet szemlél;Mítoszból kitörni remél.... Tovább »

Vad nappali hőség utánDühödt szúnyogtömeg csap rám. Inváziós fullánk-üteg;Marnak bokát, vállat, fület. Zümmögő légi haderő,Miniatűr atomfelhő. Égő vörös kis pontocskák;Vakarózik a fél világ.... Tovább »

Hirtelen jött pogány melegKókadt lombokkal enyeleg. Flaszter ásít forró közön;Égig ér a szúnyog-özön. Múlt pihen az Élet-hegyen;Ásítva bólint a Jelen. Hirtelen jött pogány meleg;Jövőt koldulnak az egek.... Tovább »

Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka;Sötét égen vakarózikAz öreg Hold egymaga. Tétova szél szárítgatjaAz éjszaka bocskorát,Pihen a vén látóhatár,Mint egy üres nagykabát. Nyújtózkodik fel az égbeEgy magányos, szép fenyő,Úgy tűnik, hogy maholnap aVilágűr fölébe nő. Kora Nyár, zümmögő hőség,De mégis – harmónia;Szúnyogokban bővelkedőJúniusi éjszaka.... Tovább »

Verőfényes Pünkösd-naponNap táncol vén Múlt-falakon. Jelen nyújtózik erőben,Ifjú Jövő születőben. Esős, komor napok múlnak,Jóslatok semmibe hullnak. Verőfényes Pünkösd-naponNyár kopog az ablakokon. Árad a teremtő Erő,Reszket a forró levegő. Csoda lebben Mítosz-fokon;Verőfényes Pünkösd-napon.... Tovább »